Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Ki vagyok én? – Hit, covid, ifi – kérdőívek összesitése

Ki vagyok én? – Hit, covid, ifi – kérdőívek összesitése

Rácz Ervin református lelkipásztor vagyok. A Szatmári Református Egyházmegye ifjúsági előadójaként az ifjainkhoz fordultam néhány kérdéssel. Mottó: „Nem a coVID győzte le Góliátot, hanem az Istenben bízó DáVID. Óriásai nemcsak az ifjú Dávidnak voltak, hanem a mai fiataloknak is. Mit kezdenek manapság ezzel?”

Mindannyiunk életére hatással voltak a koronavírussal kapcsolatos korlátozások. Hitéletünk egyrészt passzívabb lett, az online-tér lehetőségei miatt azonban olyanokhoz is eljuthatott az evangélium üzenete, akiket ezelőtt nem érdekelt. Kíváncsi voltam, hogy fiataljaink miként élték meg hitüket az elmúlt egy évben. Őszinte válaszokat vártam, amit meg is kaptam.

Nemcsak reformátusok tölthették ki a kérdőívet, mert úgy gondolom, hogy egy jó református ifi-közösség más felekezetűeket is vonz. Azért mégis azért mégis ¾-ük református. Mindenkinek a véleménye érdekelt, 13 és 25 év között. Általában ez a korosztály jár ifjúsági közösségbe. Több mint 70 százaléka a válaszadóknak lány volt, a nemek aránya, ahogyan a felnőtt egyházi közösségekben, itt is bőven a lányok felé billen. Több mint százan kitöltötték a kérdőívet és nyilván az eredményeknél figyelembe kell venni, hogy azok válaszoltak, akiket a lelkészek vagy ifjaik utol tudtak érni.

Közösség

Kevesebb, mint fele a válaszadóknak jár rendszeresen ifire, van tehát kit megszólítani, van kinek világitani. Annál is inkább, mert több mint 50 százalék nagyon vágyik a közösségbe, ami a kütyük világában ad reményre okot. Érdemes azonban azokra is gondolni, sőt imádkozni értük, akik úgy érzik, hogy nem is hiányzik nekik a közösség, mert ha Isten azt mondja: nem jó az embernek egyedül lenni, akkor Neki elhitetjük. Vonzóak a közösségeink?

Család

Érdemes megnézni azt a hátteret, amiből jönnek fiataljaink. Mi még elmondhatjuk, hogy meglehetősen kevesen vannak azok, akiket tiltanának a vallástól, s bár nem szeretnék vészjósló lenni, erre is lehet számitani, még akkor is, ha ilyen válasz itt nem született. Nem elégséges, ha megveregetjük az ifjak vállát és csak annyit mondunk: hát nem tanul ott rosszat! De sokszor hallottam ezt a „megbocsátó”, de mégis valahol lesajnáló kifejezést! A helyes az, ha a gyerekekkel együtt megyünk a templomba, és nemcsak küldjük őket, a jó példa ragadós, a hiteles élet pedig követőt nyer. A karantén időszakban is, szerintem nem vagyok egyedül ezzel, a lelkipásztor számára a legmeghatóbb kép az volt, amikor családok ültek le a képernyő elé, és együtt vettek részt a csatorna másik oldalán, közösségként.

Hit, érzelem

A fiatalok 41 százaléka úgy érzi, hogy nőtt a hite az elmúlt, embereket megpróbáló időszakban, de vannak olyanok is, akik ezt ellenkező irányban élték meg ezt. A közömbösek aránya nem kétségbeejtő.

Valahol természetesnek tűnik, hogy a legalapvetőbb érzelmük az öröm, ez azt jelenti, hogy erre a legfogékonyabbak. Nincs mást mit tenni, az örömhírt kell nekik hirdetni! Hogyan? Örömmel! És…

A zenének fontos szerepe van, különösen olyan éneknek, amelyben ott van az öröm. Nem kell ettől félni! A rossz érzések elleni megküzdési stratégiáik csúcsán a zenehallgatás áll. Az imádságra is érdemes odafigyelni. Olyan jó, hogy ifjaink szeretnek imádkozni!

44 százalék vallja, hogy hisz a feltámadásban, és ez a hallállal kapcsolatos gondolkodásukban nyugalmat, békességet ad nekik. Ugyan az ábrán nem látszik, de ennél a pontnál néhány ifjú fantáziája elszabadult, a megadott válaszokon kívül is megtalálták a kiutat. Van, aki a reinkarnációban hisz, és olyan is van, aki elszórakozta a kérdést, vagy nem érte be a gyári válaszokkal. Ez utóbbi nem feltétlenül rossz, sőt a bólogató jánososkodásnál mindenképpen előre mutatóbb.

Online – istentiszteletek

Azt valahogy sejtettem, hogy az online-istentiszteletek nem a fiatalok körében fogják elérni a legnagyobb sikert. Bár vannak, akik keresik a neten ezeket az üzeneteket, sőt vasárnaponként nemcsak megmutatják az idősebb családtagoknak, hogy lehet csatlakozni, de még ők is ott maradnak. Vasárnaponként legalábbis többen.

A jó ifisek vágytak vissza a közösségbe, és örömmel látom, hogy van néhány gyülekezet egyházmegyénkben is, ahol erre odafigyeltek. Legyen még több!

KI VAGYOK ÉN!

Szakértők azt mondják, hogy Heidelbergi káténkat, annak fiatalok felé való átadását, a 32. és az 54. kérdés feleleteire kellene alapozni. A keresztyén önismeret kiindulópontja ez.

  1. Miért neveznek téged Krisztusról keresztyénnek?1

Azért, mert hit által Krisztusnak tagja, és így az ő felkenetésében is részes vagyok, azért, hogy nevéről vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatul neki átadjam, és hogy ebben az életben a bűn és az ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljak, ez élet után pedig vele együtt minden teremtmény fölött örökké uralkodjam.

  1. Mit hiszel az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházról?

Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hitben megegyező, örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.

Fontos számukra az identitás, nézzünk meg egy-két névtelen választ, a teljesség igénye nélkül. hátha jobban megismerjük őket:

KI VAGYOK ÉN? Kapaszkodjunk!

  • „… Nem tudom ki vagyok. Nem vagyok ugyanaz, aki öt perce voltam, és ez így természetes. Nem tudom magam egy egóval azonosítani, nem vagyok az, mint ami a világban betöltött szerepem. Én én vagyok, és én nem vagyok, egyszerre.”
  • „…. Szeretek ifire járni mivel egyrészt jó a társaság másrészt a tiszteletes úrral is ugyan úgy meg tudnunk beszélni mindent és nem kell féljünk….”
  • „Hogy ki vagyon én? Néha magam sem tudom… Egy lány akit már fiatalon próbára tett az élet de igyekezett minden pillanatot megragadni amit csak tudott. Szerencsésnek érzem magam, mert van egy szerető családom aki mindenben támogat, de néha viszont a világ legszerencsétlenebb embere érzés uralkodik bennem. De tudom, hogy Isten sosem hagy el, Ő mindig a legjobbat szánja nekem még akkor is, ha most azt érzem ebben semmi jó nincs. Mindennel célja van, ebben biztos vagyok csak olyankor nehéz megérteni azt. Több millió gondolat kavarog bennem, amit nem mindig tudok hova tenni, de egyet biztosan tudok, hogy sosem adom fel akármilyen nehéz is, hisz nem hiába születtünk, nem hiába élünk.”
  • „Én az a fajta ember vagyok, aki fél ismerkedni, de mégis szeret új embereket megismeri. Képes vagyok mindenkit elfogadni, úgy ahogy van, hiszen mindenki tökéletes a maga módján. Ha bekerülök egy elfogadó közösségbe, annak aktív tagja leszek. Szeretném kihasználni fiatal éveim minden percét, és nem szeretném, ha ebben megállítanának.”
  • „Fél a haláltól. Aki mindig boldognak tetteti magát, de valójában csak egy szomorú kislány, akinek hiányzik az elhunyt édesapja. Várta, hogy feltámadjon, de nem tette, ezért magába burkolta a fájdalmait, és továbblépett. Ez vagyok én, aki nem szokta megosztani érzéseit senkivel (kivéve a macskával).”
  • „Egy 25 éves hitben élő lány, akinek fontosabb az Úrral való kapcsolata, mintsem a vallás. Viszont mindkettő fontos, csak nem ugyan olyan mértékben.”
  • „Ez egy nehéz kérdés, hiszen az ember általában attól függően definiálja kilétét, hogy mások milyennek látják őt, hogy kinek látják őt. Viszont meg kell tanulni ezektől eltekinteni, meg kell tanulni magunkba látni, meg kell látnunk magunkat Isten szemével! Isten tökéletlenül tökéletes, szeretett, féltett, óvott gyermeke vagyok!”
  • „Egy diák vagyok. Református, aki néha nem úgy viselkedik, mint egy keresztyén. Ezen szeretnék a jövőben dolgozni, és hiszem azt, hogy Isten is támogat ebben, illetve a további céljaimban is.”
  • „Egy átlagos fiú vagyok, barátságos, önbizalomdús, de nem egoista ember. Templomba járó fiatal voltam, aki mára már elhanyagolja kicsit ezt a közösséget, sajnos, de otthon még mindig imádkozással kelek és fekszek. Ez a helyzet elveszi mindentől a kedvem, néha már csak ülök és gondolkodom, mi értelme van ennek így? Reménykedem, hogy egyszer minden visszaáll és valahogy én is visszatalálok önmagamhoz.”
  • „Őszintén, néha nem is tudom. Általában vidám vagyok és kedves, de vannak olyan időszakok, amikor teljesen megváltozom és ez nagyon irritáló tud lenni.”
  • „Istennek méltatlan, de hűséges szolgája, aki igyekszik megtalálni azt az utat, amelyet a Mennyei Atya szánt neki, még akkor is, ha néha kilátástalan a helyzet.”
  • „Egy tinédzser vagyok, aki hisz istenben.”
  • „Egy szabadgondolkodású, örök-vidám leányzó.”
  • „Örök optimista, aki hisz a mindennap kicsiny csodáiban.”
  • „Hogy őszinte legyek mostanában nem vagyok teljesen önmagam. Nem hoznak semmi újat a napok és sokszor nagy örömöt sem érzek bennük. Máskor jobb volt, pozitívabb voltam. Én egy kis falucskában élek, ahol két hétre szintén leállították az életet. Hogy ki is vagyok? Nem igazán tudom. Sokszor magamat is meglepem mennyire túlgondolok mindent, mennyire lefáraszt minden és mennyire nincs kedvem mostanában semmihez. Nehéz eldönteni, hogy ezt most átmeneti, vagy életem végéig maradnak maradványok. Viszont a reményem nem múlik. Még mindig hiszek. Még hiszem, hogy eljön a jó idő is. Hiszem, hogy minden okkal történik és azt is hiszem, hogy Isten elrendelt egy szebb jövőt nekünk. Én hiszem, és tudom.”
  • „Egy olyan személy, aki változást akar elérni az életében, valamint azt, hogy a hitem megerősödjön.”
  • „Hónapok óta azért a válaszért kutatok, hogy ki is vagyok én. Az iskolában oda jutottam, hogy pályaválasztás közeleg, és nem tudok válaszolni. Megijedtem. Valamikor ez év kezdetén észrevettem, hogy csak rutin miatt gyakorlom a hitemet. Nem azért ültem le Bibliát olvasni, mert vágytam rá, hanem, mert tudom, hogy az Úr ezt kéri tőlem. Meggyengült a hitem, de úgy gondolom nem a COVID miatt. Ez úgy érzem csak az én hibám. Az élet nagy kérdései káoszként kavarognak a fejemben, és most úgy gondolom én is káosz vagyok.”
  • „Hiszem azt, hogy minden okkal történik. Szeretem a közösségi életét, s hogy mások arcára mosolyt csalhatok, mégha nem is mindig, de igyekszem. Tudom, hogy az Úr minden nap velem van, s kézen fogva vezet utamon. S ha el is tévedek, Ő mindig visszavezet a helyes útra, melyet Ő szánt nekem. Általában mosolygós emberke vagyok. 🙂 “
  • „Próbálok Isten gyermekét viselkedni, ami nem mindig sikerül. Ezért néha szomorú is vagyok, de nagyon próbálkozom…”

Rácz Ervin,

egyházmegyei ifjúsági előadó

Szóljon hozzá