Forrás: Harangszó
A debreceni városi református nagy egyházközség hetilapjában, a Vasárnapban az 1930-as években évről évre indulatos cikk jelent meg Juhász Nagy Sándor református egyházi főjegyző tollából az augusztus 20-i Szent István-napi ünnepségről. Az 1918-19-es Berinkey-kormány volt igazságügy-minisztere ezekben a cikkekben arról írt, hogy augusztus 20-a római katolikus egyházi ünnep, amin református ember nem vehet részt. A református egyház nem ismeri el emberek szenté nyilvánítását, akiket vallásos tiszteletben kellene részesíteni és ez vonatkozik első királyunkra is, akit a református, sőt általánosan a protestáns kiadványok szövegei véletlenül sem neveztek Szent Istvánnak, hanem következetesen I. Istvánnak, és a protestáns iskolákban is így tanították. Ez a hagyomány valójában ma is időszerű, hiszen az a hitelv, amin ez alapszik, nem változott egyházunkban.
Szent István ünneplése 1849 után nemzeti tiltakozássá nőtte ki magát, ezért az abszolutista bécsi kormány annak nagy pompával történő megülését, az ereklyeként őrzött Szent Jobb körmenetét tilalmazta. A kiegyezés után augusztus 20-a ünneplése elől elhárult az akadály. István király és a Szent Jobb tisztelete egyre nőtt, hazafias jellege annyira előtérbe került, hogy 1891-ben a kormány nemzeti ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. Az évente ilyenkor megrendezett ünnepségek, beleértve a Szent Jobb körmenetét, az ország legfőbb vezetőinek és a széles néptömegeknek részvételével zajlottak. A protestáns egyházak azonban igyekeztek távolságot tartani, nem a nagy király emlékétől, hanem a római katolikus felekezet ünnepétől, amiből a katolikus többség és a főpapság befolyásának köszönhetően lett nemzeti ünnep. Augusztus 20-án munkaszünetet kellett tartani, amit a protestánsok nem ismertek el magukra nézve kötelezőnek és különösen mezőgazdasági településeken ezen a napon tiltakozásul, csak azért is valamilyen látványos munkát végeztek. A csendőrség hivatalból köteles volt eljárni a munkaszünet nyilvános megszegői ellen.
Trianon után a nemzeti egység demonstrálásaként az országnagyok vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó vezetésével vettek részt az ünnepségen. A körmeneten a kormányzó közvetlenül a Szent Jobb után haladt, díszőrséget a testőrség adott festői egyenruhájában és fegyverzetével. Ez ellen tiltakozott Juhász Nagy Sándor cikkeiben, mert hiszen a kormányzó református vallású volt, aki gyakorolta is nyilvánosan vallását, de úgy ítélte meg, hogy államfőként ott a helye a nemzeti ünnepen, még ha az eredetileg egy másik keresztyén felekezet ünnepe is egyúttal.
1949-ben aztán Rákosi Mátyás „átkeresztelte” augusztus 20-át az alkotmány és az új kenyér ünnepére, ezzel nemzeti ünnep minősítését megőrizte, de nem csupán római katolikus egyházi jellegétől, hanem István király ünneplésétől is megfosztotta. Elvégre egy királyt, különösen, ha az a katolikus egyház szentje, a szocializmust építő és a kommunizmus utópiája felé tartó ateista népi demokratikus ország nem ünnepelhet. Az egyházi körmenetet és egyáltalán a templomon kívüli Szent István-napi szertartást megtiltotta, helyette díszes kommunista felvonulást, erődemonstrációt rendezett „pártunk és kormányunk”.
Azt lehetne mondani, hogy az alkotmány ünnepe lett augusztus 20-a, amihez azt fűzhetnénk hozzá, hogy István királyhoz mégiscsak maradt köze az ünnepnek, hiszen az ezeréves alkotmány alapjait ő rakta le. Ez azonban nincs így, mert az 1949-ben elfogadott alkotmánynak az égvilágon semmi köze sincs a történelmi magyar alkotmányhoz, hanem a sztálini szovjet alkotmány másolata. Azt mondhatnánk, hogy csak volt, de nem mondhatjuk, mert most is ez az alkotmány van érvényben azzal a meghatározással, hogy ideiglenesen. 1989-90-ben bizonyos módosításokat hajtottak végre az 1949. évi alkotmányon, ha a továbbiakban is nagyon szükséges volt, némi változtatást azóta is tettek rajta, de alapjában megmaradt ez a hazánktól és történelmünktől idegen alaptörvény.
1990-ben a rendszerváltozásnak köszönhetően visszaállították a római katolikus Szent István-napot nemzeti ünneppé, amelyen a katolikus egyház hitelvei szerint a földi és mennyei kenyér ünneplése is történik, de azon részt vesznek az ország közjogi méltóságai, az állami és civil szervek, a hazafias érzésű állampolgárok valláskülönbség nélkül, határon túli nemzettestvéreink küldötteivel együtt. Így augusztus 20-a végre nemzeti ünneppé lett. A felekezethez kötött vallási meghatározottsága helyett a más felekezetű, vagy felekezetenkívüli hazafiak jó szívvel ünneplik együtt az államalapítás, a keresztyén Nyugatba betagolás terén elévülhetetlen érdemeket szerzett első királyunkat. A második Orbán-kormány által meghirdetett történelmi alapon álló, ezeréves múltra visszatekintő magyar alkotmányt, immár szent életű első királyunkkal együtt ünnepelhetjük.
Dr.Csohány János
Szent István ünneplése 1849 után nemzeti tiltakozássá nőtte ki magát, ezért az abszolutista bécsi kormány annak nagy pompával történő megülését, az ereklyeként őrzött Szent Jobb körmenetét tilalmazta. A kiegyezés után augusztus 20-a ünneplése elől elhárult az akadály. István király és a Szent Jobb tisztelete egyre nőtt, hazafias jellege annyira előtérbe került, hogy 1891-ben a kormány nemzeti ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. Az évente ilyenkor megrendezett ünnepségek, beleértve a Szent Jobb körmenetét, az ország legfőbb vezetőinek és a széles néptömegeknek részvételével zajlottak. A protestáns egyházak azonban igyekeztek távolságot tartani, nem a nagy király emlékétől, hanem a római katolikus felekezet ünnepétől, amiből a katolikus többség és a főpapság befolyásának köszönhetően lett nemzeti ünnep. Augusztus 20-án munkaszünetet kellett tartani, amit a protestánsok nem ismertek el magukra nézve kötelezőnek és különösen mezőgazdasági településeken ezen a napon tiltakozásul, csak azért is valamilyen látványos munkát végeztek. A csendőrség hivatalból köteles volt eljárni a munkaszünet nyilvános megszegői ellen.
Trianon után a nemzeti egység demonstrálásaként az országnagyok vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó vezetésével vettek részt az ünnepségen. A körmeneten a kormányzó közvetlenül a Szent Jobb után haladt, díszőrséget a testőrség adott festői egyenruhájában és fegyverzetével. Ez ellen tiltakozott Juhász Nagy Sándor cikkeiben, mert hiszen a kormányzó református vallású volt, aki gyakorolta is nyilvánosan vallását, de úgy ítélte meg, hogy államfőként ott a helye a nemzeti ünnepen, még ha az eredetileg egy másik keresztyén felekezet ünnepe is egyúttal.
1949-ben aztán Rákosi Mátyás „átkeresztelte” augusztus 20-át az alkotmány és az új kenyér ünnepére, ezzel nemzeti ünnep minősítését megőrizte, de nem csupán római katolikus egyházi jellegétől, hanem István király ünneplésétől is megfosztotta. Elvégre egy királyt, különösen, ha az a katolikus egyház szentje, a szocializmust építő és a kommunizmus utópiája felé tartó ateista népi demokratikus ország nem ünnepelhet. Az egyházi körmenetet és egyáltalán a templomon kívüli Szent István-napi szertartást megtiltotta, helyette díszes kommunista felvonulást, erődemonstrációt rendezett „pártunk és kormányunk”.
Azt lehetne mondani, hogy az alkotmány ünnepe lett augusztus 20-a, amihez azt fűzhetnénk hozzá, hogy István királyhoz mégiscsak maradt köze az ünnepnek, hiszen az ezeréves alkotmány alapjait ő rakta le. Ez azonban nincs így, mert az 1949-ben elfogadott alkotmánynak az égvilágon semmi köze sincs a történelmi magyar alkotmányhoz, hanem a sztálini szovjet alkotmány másolata. Azt mondhatnánk, hogy csak volt, de nem mondhatjuk, mert most is ez az alkotmány van érvényben azzal a meghatározással, hogy ideiglenesen. 1989-90-ben bizonyos módosításokat hajtottak végre az 1949. évi alkotmányon, ha a továbbiakban is nagyon szükséges volt, némi változtatást azóta is tettek rajta, de alapjában megmaradt ez a hazánktól és történelmünktől idegen alaptörvény.
1990-ben a rendszerváltozásnak köszönhetően visszaállították a római katolikus Szent István-napot nemzeti ünneppé, amelyen a katolikus egyház hitelvei szerint a földi és mennyei kenyér ünneplése is történik, de azon részt vesznek az ország közjogi méltóságai, az állami és civil szervek, a hazafias érzésű állampolgárok valláskülönbség nélkül, határon túli nemzettestvéreink küldötteivel együtt. Így augusztus 20-a végre nemzeti ünneppé lett. A felekezethez kötött vallási meghatározottsága helyett a más felekezetű, vagy felekezetenkívüli hazafiak jó szívvel ünneplik együtt az államalapítás, a keresztyén Nyugatba betagolás terén elévülhetetlen érdemeket szerzett első királyunkat. A második Orbán-kormány által meghirdetett történelmi alapon álló, ezeréves múltra visszatekintő magyar alkotmányt, immár szent életű első királyunkkal együtt ünnepelhetjük.
Dr.Csohány János