„Amikor pedig Pál felmarkolt egy nyaláb rőzsét, és a tűzre vetette, egy vipera a melegből kimászva a kezére ragadt. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, azt mondták egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, akit nem hagyott élni az isteni igazságszolgáltatás, noha a tengerből megszabadult. Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem lett.” (ApCsel 28,3-6)
Pál apostol életútja tele van csodákkal. Most szabadult meg a tenger örvénylő hullámaitól, és már egy újabb veszély fenyegeti életét. Egy kígyó ragad a kezére. Nem tudjuk, hogy ténylegesen megmarta-e vagy csak rátekeredett a kezére, de a tűzbe rázta, és ettől is megszabadult. Van szabadítója, és ez maga a csoda!
A szentíró barbároknak nevezi a máltai embereket, akik a babonaság, a pogány hitvilág hatása alatt keresték az összefüggéseket, és életüket a pillanatnyi hangulatingadozás, a befolyásolhatóság jellemezte. Elhamarokodottan arra a következtetésre jutottak, hogy Pál egy gyilkos lehet, aki megmenekült a vízbe fúlástól, de (az igazságszolgáltatást és bosszúállást megtestesítő) Diké istennő haragját el nem kerülheti. Az apostol fogolyként érkezik Málta szigetére, mégis szabad ember marad. Szabad a szélsőséges véleményektől, babonáktól és öndicsőítő hízelgéstől.
Isten kegyelmének csodája a megtérés, amikor meglátom kivé teremtett engem az Isten, ki vagyok, és kivé lehetek általa. Pál apostolt nem befolyásolta sem a kemény rágalmazás, sem a hízelgő felmagasztalás. Ő pontosan tudta, hogy kivel találkozott, ki mentette meg őt, hova hívta el az Ura, és mi a feladata ebben a helyzetben. Egyedül az Isten előtti állandó önvizsgálat vezethet el oda, hogy semmilyen szélsőséges vélemény ne befolyásoljon minket, hanem pontosan tudjuk, ki mentett meg minket, kié az életünk, hol a helyünk és mi a feladatunk. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa