Június 6-án, csütörtökön, déli 12 órától, a csordultig telt Láncos templomban tartották meg a Szatmárnémeti Református Gimnázium 2023–24-es tanévének ballagását.
Az ünnepi istentiszteleten az Igét Rácz Ervin Lajos, Szatmár-Szigetlankai lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora hirdette és el is mondatta a gyülekezettel: “Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad” – (Ézsaiás 54,10). Sok biztosnak tűnő dolog megszűnhet, még a rutinossá vált dolgok is, de az Isten hűsége soha. Ahhoz, hogy valakire hegyként felnézzünk, nem magasságra, hanem emberségre van szükség. Sokszor csalódunk, a legfájdalmasabb az, amikor saját magunkban okozunk csalódást, de Isten mindig hűséges, újrakezd, bízik bennünk, ilyen értelemben hisz bennünk. Ugyanakkor képes békességet adni nekünk a legviharosabb helyzetben is, ez a béke belülről kezdődik és békekövetként másoknak is továbbadhatjuk – mondta az igehirdető.
Az igei útravalót követően Varga Szilárd Csaba iskolalelkész köszöntötte a megjelent egyházi- és közéleti személyeket is, majd maga is szólt néhány szót a ballagó diákokhoz, akiket egy kedves, ugyanakkor igen tanulságos történettel igyekezett még utoljára felvértezni, a nagybetűs életbe való belépés utolsó jeles eseménye alkalmával.
Ezt követően a jelenlévők előbb Simon Szilvia énekét hallgatták meg, aki a Hazám, hazám, édes hazám c. dalt adta elő, majd Kallós Zoltán oktatásügyi államtitkár szólt a ballagó diákokhoz: „Életetek egy fontos korszaka lezárult, a gondtalan életnek vége van, helyette valami más kezdődik el. Nagyon jó csapat alakult ki általatok, ez a három osztály nagyon sok emlékezetes dolgot vitt véghez az iskola életében. Úgy gondolom ezekre emlékezni kell! Most viszont emelt fővel hagyjátok itt ezt az iskolát, és teszitek magatokat próbára az életben. Kedves szülők, önöknek gratulálok gyermekeikhez, hiszen csak önök tudják mennyi áldozattal, odaadással és szeretettel járt ezen derék fiatalok felnevelése. Azt kívánom Önöknek, hogy ezek az áldozatok és erőfeszítések sokszorosan megtérüljenek, és mint ahogy ma is, mindig büszkék lehessenek gyermekeikre az életben. Kedves pedagógusok, köszönet azért az áldozatos munkáért amit elvégeztetek nap mint nap, és nem azért, hogy bárki is megköszönje ezt nektek, hanem mert ez számotokra egy hivatás.” – fogalmazott az államtitkár.
Ezt követően Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere szólt a ballagókhoz: „Kedves Ballagó Diákok! Tervekkel, álmokkal, vágyakkal telve álltok most itt, annak tudatában, hogy a Ti utatok, melyre négy évvel ezelőtt ráléptetek, ezen intézmény falai között lassan véget ér. Minden ballagás ünnepnap egy iskola életében, de egyben szomorú is, hiszen biztosan vannak köztetek olyanok, akik úgy érzik, hogy a négy évvel ezelőtti út talán túlságosan is gyorsan fogyott el. Hogy még maradtak ki nem használt lehetőségek, hogy még kell szerezni néhány gólt vagy kosarat… Ezek az évek meghatározóak mindenki életében, hiszen a diákkori élmények azok, amelyek egy örök életre megmaradnak, az itt szerzett tudás pedig egy életpálya alapját képezi. Kívánom nektek, hogy a tapasztalatokat tovább vigyétek leendő iskoláitokba és a mindennapokba, és gyűjtsetek hozzá még többet. Hogy a nagy betűs Élet útján bölcsen kiigazodjatok, és őrizzétek meg az ifjúság nagy ajándékait: az értelmet, a szépséget, a vidámságot és a mosolyt.” – hangzott el a polgármester beszédében.
A beszédeket követően az egyházi záróvizsgákat tett diákok díjazása következett, majd az végzősök egy kis csapata énekszámmal tette színesebbé az ünnepi ceremóniát, amit Bors Hajnalka szavalata követett (Reményik Sándor – Eredj, ha tudsz).
Ezt követően a refis ballagások egyik legünnepélyesebb mozzanata, a zászló- és ezzel együtt a staféta átadása következett, majd a 12. osztályosok nevében Mekker Martin mondott búcsúbeszédet, melyre válaszul a 11. A osztályos Kondici Krisztina köszönt el a végzősöktől a zászlót átvevő generáció nevében.
Az ünnepi mozzanat után az érdemoklevelek és díjak átadása következett. Számos diák kapott könyv- és pénzjutalmat, valamint diplomát. Az idei tanévben az évfolyamelső pedig Debreczeni Máté Bence, a XII. B osztály diákja volt, 9,83-as átlaggal.
A díjátadókat követően Póti Eduárd János iskolaigazgató szólt a végzősökhöz: beszédében visszaemlékezett rá, hogy ez a generáció számos kihívással, a napi rutinokat nélkülöző pandémia idén volt kénytelen „iskolába járni” és tanulni, de ezen kívül is számos kihívás, kudarc és felemelő siker jutott neki osztályrészül. „Az életben néha elbukunk, de ezek a bukások mind arra jók, hogy felkészítsenek az igazán nagy kihívásokra, mert az Úristen, amikor elhív bennünket, előtte megengedi, hogy a Sátán megkísértsen, ahogy Péterrel is tette, akiből végül az egyház sarokköve vált.” – mutatott rá az iskolaigazgató, aki útravalóul az iskola szellemiségének továbbadására kérte a diákokat, kívánva Isten áldását egész életükre.
Az igazgató beszédét követően a három végzős osztály osztályfőnökei, Varga-Bressel Christiane, Szeremi Júlia és Elek Kinga méltatták osztályaikat, búcsúztak el azoktól és kívántak a diákoknak sikeres érettségit, és sok szép eredményt az előttük álló életben.
A ballagási ceremónia Nemzeti imánk eléneklésével zárult.
