Július 25-én rendezték meg idén a Szatmárgörbedi Református Egyházközségben a Hazatérés Napját. Minden évben olyan szépen hangzik. Mert benne ott van a gondolat: haza térek, haza jövök, visszatérek. Nem vagyok elveszve, nem vagyok hontalan, hanem van hová tartoznom. Van egy hely, ahonnan elindultam, és bárhová is sodorjon az élet, mindig lesz egy hely, az otthon, ahová visszatérhetek – mondta Kürti Tamás házigazda lelkipásztor.
Az RMDSZ és Communitas Alapítvány támogatásával 2024. július 25-én megvalósult program keretén belül igyekeztünk olyan hagyományőrző, művelődési alkalmat szervezni, mely a helyi közösség kulturális örökségének felfedezésére és ápolására hívja fel a figyelmet. Erre tudatosan odafigyelünk minden évben, amikor hasonló rendezvényeket tervezünk.
A program célja: a Szatmárgörbedi Református Egyházközség területén élők és máshonnan ide- vagy haza érkezők kulturális, hagyományőrző nevelése, valamint identitásformálás. A gyülekezet műveltségéhez nem csupán a hitéleti tevékenységek ismerete és gyakorlása tartozik, hanem azok a magyar vonatkozású gyökerek, értékek, szokások ismerete és ápolása, amelyek meghatározták és befolyásolják egyházi, nemzeti életünket. Célcsoport: gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősek. E program közvetlen érintettjei gyermekek, fiatalok, felnőttek, és idősek egyaránt, illetve rajtuk keresztül családjaik is.
Kürti Tamás, házigazda lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, és röviden ismertette a napi program menetét/forgatókönyvét. Ezt követően a lelkipásztor gitárénekkel hangolta rá az egybegyűlteket arra, hogy szívüket Istenben csendesítsék le és csak Benne bízzanak, reméljenek (Mike Duó: Egyedül csak te vagy…). A gitáréneket szavalat követte. Hankovszki Ilonka, gyülekezeti tagunk, költőnő versét hallgatta a gyülekezet: „Segíts nékem, Uram!” Hazatérés napja alkalmából Elek Anita gyülekezeti tagunk végezte a kántori szolgálatot. Gyülekezeti éneket követően Nt. Törő Attila Miklós, patóházai református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét az 1Mózes 28,15. alapján: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy, és visszahozlak erre a földre.” Igehirdetésében emlékeztetett mindannyiunkat arra, hogy az Úr Isten nem hagy magunkra bennünket, bármilyen úton is járjunk. Bármilyen is legyen a mi életünk, élethelyzetünk, Ő mellénk szegődik, felveszi életünk ritmusát, és üzeni, hogy megtart és vezet bennünket.
Igehirdetést követően házigazda-lelkipásztor a hirdetések rendjén megköszönte mindazoknak, akik hozzájárultak a mai alkalomhoz akár támogatások szintjén, akár segítségnyújtás által. Ezt követően újabb gitárének hangzott el: Jézus, te égi szép…, és mivel ez az ének az énekeskönyvünkben is szerepelt, ezért a gyülekezet is vele együtt énekelte azt. A gitáréneket Hankovszki Ilonka szolgálata váltotta, aki szavalattal, és énekekkel szolgált és nyújtott a jelenlevők számára lelki eledelt. Az Istentiszteleti részt gyülekezeti ének zárta, és közösen énekeltük el nemzeti imánkat, Himnuszunkat, kérve az Úr Isten megtartó kegyelmét.
Miután a gyülekezet kijött a templomból, csoportkép készült, majd a jelenlevők átvonultak az iskolaépületbe, ahol néptáncbemutatón vehettek részt. Ez idő alatt pedig a gyülekezet presbiterei és nőszövetségi tagjai az ebédet készítették elő és terítették meg a templom mellé árnyékban felállított asztalokra. Mint már a korábbi évek gyakorlata szerint, idén is Kása Zsolt és felesége Kása Melinda által vezetett Röpike Néptáncegyesület táncosai jöttek el és meghívott előadókként változatosabbnál változatosabb táncokkal örvendeztették meg a jelenlevőket.
Az idei év, a mostani alkalom különlegessége abban is állt, hogy a korábban vakációs gyermekbibliahéten részt vevő vallásórás gyermekek is bekapcsolódtak a táncbemutatóba. Ugyanis a bibliahetes foglalkozások keretén belül Kása Zsolt és felesége tartott nekik táncbemutatóval egybekapcsolt gyermekfoglalkozásokat, gyermektáncokat. Ezek közül mutattak be most Hazatérés Napján a vallásórás gyermekek együtt a röpikés gyermekekkel. Öröm volt nézni őket. Néptáncbemutatót követően minden jelenlevő átvonult az ünnepi ebédhez és hálatelt szívvel, ünnepi érzésekkel fogyaszthatták el az elkészült finomságokat. ,,Úgy gondolom, hogy Isten kegyelméből a mai alkalom is jól sikerült, jól érezte magát mindenkit, és már várjuk a legközelebbi alkalmat, a folytatást egyaránt” – mondta a lelkipásztor
Köszönjük ismét támogatóinknak, akik közreműködése nélkül ez az alkalom nehezebben valósulhatott volna meg. A program igyekezett arra az igényre válaszolni, hogy a gyülekezet a maga identitását nemzeti örökségének kulturális múltjában is felfedezze. Ez különösen fontos ott, ahol az elszórványosodás veszélye fenyeget egy közösséget.
