„Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit…Szörnyű dolgokat látattál népeddel…, de jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek…” (Zsolt 60,4-6)
Az idézett zsoltár szavai kísértek Nagyecsed felé a Szatmár Határok Nélkül – Református Találkozó eseményére. Az országhatáron átkelve apró naprakész és ismétlődő bosszúsággal, de még mindig fájó és érthetetlen zaklatással juttatták eszembe, hogy mennyire elfogadhatatlan némelyeknek a mi határtalan együttlétünk. Egyelőre prófétikusnak tűnik az egyesületünk elnevezése, azaz a határok nincsenek, ugyanakkor tényfeltáró is, mert azt üzeni, hogy néhány ideges határvadász nem akadályozhatja meg a testvéri találkozásokat.
A múlt visszaköszön a leeresztett sorompó látványán át, valamint a zsoltár által is. Bizony megrendült és megrepedt ez a föld. Megrendülten fogadták elődeink és szenvedtük később magunk is, hogy felaknázott határsávval választanak el rokonainktól, barátainktól és nemzetünk nagyobbik részétől. Megrepedt földön szívek repedtek meg, családok hulltak szét és álmok lettek lidércivé. Isten vétkeinket bünteti és mások bűneivel késztet belátásra. Keserves volt a mindmáig elhúzódó bűnhődés, amelyben a töredelem egyre jobban halványult, és a bocsánatért való esedezés csak keveseknek jutott eszébe.
Eljött alkalma a sorsfordítás felismerésének. A sorsfordító Istenhez való közeledéshez, az egyre bátrabb megszólításhoz. A zsoltár által idézett felkiáltás a mi felkiáltásunk is. Gyógyíts meg! Sebeket szereztünk évezredeken át. Szörnyű dolgok látványától és elszenvedésétől sérültünk és károsultunk. Földönfutók lettek szorgalmas fölművelőink, idegenek elbitoroltak vagyont, rabláncra verték a legtekintélyesebbeket. Önkormányzatokat analfabéták kezére adták. A pedagógusokat hamis leckék tanítására kényszerítették, szigorúan vett tanterv utasítása szerint. Parancsokkal fenyegették az embereket, jegyre osztották a kenyeret, még az elfogyasztható élelmiszereket is rendelettel határozták meg. Kényszerek és félelmek eszközei megszámlálhatatlanok. Sajnos a jövő sem ígér jobbat. A jókat rosszak fenyegetik. Pénz birtokában életnek, halálnak, hatalomnak, törvénynek urai törtetnek és emelkednek.
Jelt adott Isten annak idején és most. A jel a szabadság jegyében született, tökéletesen kegyelemből és mennyei szeretetből. Zászlót bonthattak a kiválasztottak és megmenekülésüket ünnepelhették. Nem kaptak felhatalmazást győzelmes ellentámadásra, nincs revans. Jel számunkra az, hogy együtt lehetünk. Jöhettünk országhatárokon át, gyarlóságaink korlátjain keresztül, leküzdhetetlennek gondolt demarkációs vonalak fölött. Legyőzhettünk minden taszító erőt, mert Isten ebben a jelben mutatott fel bennünket egymásnak. Arra kaptunk egyértelmű jelzést, hogy nincs akadálya testvérkező együttlétünknek, mindent újjá teremt, Krisztus mindentől megszabadít, Szentlélek megerősít legnagyobb gyengélkedéseinkben. Határok nélkül lehetünk egymásért. E jelben mi is győzni fogunk, és a maradék határaink is eltűnnek.
Nagyvárad, 2021. november 24.
A békesség kötelékében!
Csűry István püspök