Ákos – Kraszna – Magyarvalkó – Nyárádszereda – Jobbágyfala – Korond – Mini Erdély Park – Kézdivásárhely. Megtartotta évenként megszervezendő gyülekezeti kirándulását a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség. A terv az, hogy egyik évben Magyarországra, másik évben Erdélyországba indulnak a hívek. Tavaly Miskolc és környéke volt a cél, idén Székelyföld, pontosabban Kézdivásárhely. Az odavezető út állomásai is felejthetetlen élményt nyújtottak a kirándulóknak.
Pénteken reggel a sofőrrel együtt ötvenketten indultak útnak a szigetlankai templomtól, ahol mindenekelőtt egy rövid áhítatot és útismertetőt tartott Rácz Ervin lelkipásztor. Az első megállónál, az ákosi református templomban Dobai Zoltán lelkipásztor „idegenvezette” a csapatot a középkori templomban. A második állomás a krasznai református templom volt, ahol Bogdán Szabolcs János püspököt éppen költözés közben kapták otthon a kirándulók, de készségesen állt rendelkezésükre és ott is sok érdekességet hallhattak.
Magyarvalkó volt az a helyszín, amelyik mindegyik résztvevő számára új- és meglepetésszerű volt, ugyanis még egyikőjük sem volt a Bánffyhunyad melletti településen. A különleges templomot, „ékszerdobozt” a Ferenc-rendi barátok alapították 1261-ben. A román építészeti stílus jegyeit viselő kis kápolnát 1452-ben bővítették ki a gótikus stílusú, támpilléres, sokszögű szentéllyel. Papp Ákos lelkipásztor fogadta a csapatot, Gellért Ágnes kiránduló egyik saját versét mondta el, és meglepetésként egy éppen arra kiránduló székely család egyik ifjú tagja is mondott egy identitáserősítő verset. Nincs jobb programszervező az Úr Istennél. Ezt úgy is mondják, hogy nincsenek véletlenek, ám ez többet mond.
A programtervezetben az is szerepelt, hogy Marosvásárhelyre is eljut a csapat, ám a fent leírtak szerint, ennek nem így kellett történnie, de volt egy másik város, ami bekerült a helyébe, mégpedig Bocskai István fejedelemmé választásának helyszíne, Nyárádszereda. Tőkés Attila szeretettel fogadta az előre nem bejelentkező csapatot. Péntek este egy csodás helyszínre érkezett a csapat, a Nyárád mentén, pontosabban Jobbágyfalván található Tündér Ilona Vendégházba.
A mesés helyen található pihenő után szombaton indultak Székelyföld felé a hívek. Korondon álltak meg egy órára, majd Székelyudvarhely közelében Orbán Balázs néprajzgyűjtő sírjánál és a Mini Erdély Parkban tölthettek élménydús pillanatokat. A Nyerges tetőn, miután énekeltek és tisztelettel megálltak a nemzeti lelkiismeret kiemelt terén, lassan megérkeztek Kézdivásárhelyre, ahogy Orbán Balázs fogalmazott: a „Háromszéki Párizsba.” Gábor Áronnak, az 1848-as forradalom és szabadságharcon történő szerepvállalása miatt kapta ezt a „melléknevet.”
Vasárnap 10 órától Rácz Ervin lelkipásztor az unitárius-evangélikus-református közös fenntartású templomban hirdetett Igét először, majd azt követően 11 órakor a református templomban prédikált a szeretetről: „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.” (Róma 12,9-10) Köszöntött Beder Imre házigazda lelkipásztor. Rácz Ervin teológia évfolyamtársa és egykori szobatársa Ruszka Sándor, aki szintén pásztora a kézdi gyülekezetnek, a kirándulók szolgálatában gitárkisérettel segített: elénekelték az Újszövetséged elfogadom és az Én nem tudok nélküled élni kezdetű éneket. Istentisztelet és a helyi múzeum meglátogatása után elindultak hazafelé örömmel és énekelve. Még a sofőr is énekelt, nem is akárhogy! 35 Istent dicsérő éneket többször is végigénekeltek, és azon kívül nem hiányoztak azok az énekek sem a repertoárból, amelyek nemzeti érzelmünket is életben tartják és erősitik.
Nem csak szigetlankaiak, hanem más gyülekezeti tagok is részt vettek a kiránduláson. A testvérszeretet erősödött, amiben pedig részük volt: életre szóló élmény, nemcsak azért, amit láttak, hanem legfőképpen azért, mert a Teremtő, a Gondviselő volt a vezetőjük. Maradjon is ez így!
