Gondolkodó, tevékeny vezérek, bírák – Egyházmegyei közgyűlés a Láncos templomban

Három év szünet után megtartotta egyházmegyei közgyűlését a Szatmári Református Egyházmegye. A pandémia miatt az előző két évben nem tudtak személyesen találkozni az egyházmegye és gyülekezeteinek vezetői, de ez alkalommal a Láncos templomban összegyűlve adhattak hálát az elmúlt évért. Az arcokon látszott is a személyes találkozás öröme.

Csütörtökön 10 órától Kiss József a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője hirdetett Igét a Bírák könyve 2. fejezetének 7-től 16-ig terjedő versei alapján. Az Ige beszél egy olyan nemzedékről, akik találkoztak az Úrral, látták az Istent, aztán ezt a következő generáció elfelejtette. Isten azonban rendelt bírákat, akiken keresztül helyreállt a világ rendje. Történelmi viharok közepette, azaz ma, amikor sokminden igyekszik kifújni a lelkekből a hitet, szükség van olyan vezetőkre, akiken keresztül Isten ma is csodákat tehet. – mondta Kiss József németi lelkipásztor.

Az igehirdetést követően Boga Ferenc egyházmegye presbiteri jegyző számbavette a közgyűlést, majd megállapította annak határozatképességét.

Zűrzavaros és polarizált világban élünk. – kezdte köszöntőjében Dr. Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok, aki a Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi Ige alapján (Mt 26,1-16) szólt a közgyűlés tagjaihoz: Napjaink nem mentesek a konfliktusoktól – járvány, háború… akár politikai, társadalmi, akár vallási konfliktusokról beszéljünk. Nem volt ez másképp Jézus idejében sem. Az egészséges Jézushoz hű keresztyénség mindig kisebbségben volt és lesz a világban. De nekünk az a feladatunk, hogy itt és most, a 21. század kihívásai közepette is hitelesen képviseljük a ránk bízott feladatot. Mi ez a feladat? Prédikálni az evangéliumot! Szavakkal és szavak nélkül. Az egyház minden szolgálatából ezt kell érezzék az emberek, a környezet, hogy szeretjük Jézust! Ez rendíti meg az embereket, ez teszi kíváncsivá őket, ez vonzza őket Jézushoz. Nem biztos, hogy nagy szavakra vagy hosszú prédikációkra van szükségük manapság sem az embereknek, hanem a Jézus szeretetéből fakadó szolgálatra. Ha ebből fakadnak a szolgálatok, el fog érni az evangélium azokhoz, akik éhezik és szomjúhozzák azt. Akár szendvicsosztás, akár rádióműsor, akár beteglátogatás, akár énekkari szolgálat, akár egy simogatás… formájában történjen. Mindenki a maga helyén, az Istentől kapott tálentumokat helyesen felhasználva bennük levő tűzzel tevékenykedjen az egyházi életben, szolgálatban, hétköznapjainkban.” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a közgyűlést az egyházmegye főgondnoka.

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17) A teremtett világunkat és benne az embert az utóbbi években nagyméretű változások hálózták be: a világjárvány, az energiaárak emelkedése, az orosz-ukrán háború egyes szakemberek szerint is megváltoztatja a világrendet, de még nem világos, hogy a bipoláris vagy a töredezett multipoláris lesz-e a mérvadó. Ebben a világban vállalni kell a gondolkodás kockázatát, még akkor is, ha a sulykolás időszakát éljük meg társadalmunk számos területén: sokszor mondják ugyanazt, hogy gondolkodás nélkül elfogadjuk a tényeket. William Golding szavai kapcsolódhatnak ide: „Az a baj, hogy ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell, bölcsnek kell lennie. Megesik, hogy az embernek azonnal határoznia kell. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei és eredményei vannak.” Az egyházközségi közgyűlés tagjai a maguk gyülekezetében „vezérek”, akik Istentől kapott ajándékokkal sáfárkodhatnak. De ez a feladat az egyházmegye és az egyházkerület minden „vezető” beosztású tagjának, – az egyéni és a közös gondolkodás. A lelki rugalmasság alapvető kritérium az egyházban. Ugyanakkor a gondolkodás mellett vállalnunk kell az evangélium, az örömhír átadását is. – mondta az esperes, majd beszámolt többek között az egyházmegyei szeretetszolgálatáról, a diakónusok elsők között voltak jelen a menekültek megsegítésében: két hét megfeszített munkatempó után tudták csak jobban organizálni tevékenységüket, melynek köszönhetően az alkalmazottak és az önkéntesek kimerültségi szintje is normalizálódott. „Ezekben az embert próbáló években kérjük Isten Szentlelkét, hogy segítsen a Teremtőnk által belénk plántált erőforrásainkra tekinteni és létbátorságunkat (Paul Tillich) előhívni. Cselekedje, hogy az imádsággal és szemléletváltással, a családban megélt közösséggel és a példaadással is növekedni tudjunk az ő szeretetében! Hiszen tudjuk, akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. (Róm 8,28) Az Úr legyen családjaink és gyülekezeteink őriző pásztora!” – mondta továbbá az esperes, majd köszöntet mondott minden szolgálattevőnek, előadónak, lelkésznek az elmúlt év szolgálatáért.

A szakelőadók beszámolóinak ismertetése, és azok elfogadása, valamint néhány aktuális téma megtárgyalása után a nemzeti imádság eléneklésével, majd szeretetvendégséggel zárult az alkalom.

Vélemény, hozzászólás?