Felszenteltetett, megáldatott nyolc lelkipásztor

Nyolc lelkipásztort szenteltek fel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyári közgyűlésén. Az ifjú lelkészek áldást és biztatást kaptak előttük álló életútjukra.

Pénteken délelőtt kezdődött a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése, melyen az elmúlt évről szóló missziói jelentéseket fogadtak el a jelenlevők, és tárgyaltak meg aktuális témákat, többek között a soron következő presbiteri választási szabályzaton is módosítottak. Dénes István Lukács egyházkerületi főjegyző prédikált, Bogdán Szabolcs János püspök pedig beszámolt mindazokról a tevékenységekről, melyek az egyházkerület égisze alatt történtek az elmúlt időszakban.

A délutáni istentiszteletre megérkeztek a felszentelésre váró ifjú lelkészek, hozzátartozóikkal együtt. Az Igét Sándor András a Szilágysomlyói Református Egyházmegye esperese hirdette: “Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,6-8) A tanítványok, akárcsak az ifjú lelkészek tele vannak lelkesedéssel. De kell tudni, hogy mi a mi dolgunk és mi nem az. Mikor lesz gyümölcse a szolgálatomnak? Mikor lesz ébredés? Mikor változik meg valaki? Mikor láthatom meg a Szentlélek munkáját?… Egy sor olyan kérdés van, ami nem a mi dolgunk. Ellenben erőt kapnak, isteni erőt, mennyei erőt, a tanúskodásra. A tanú meg van győződve az igazságról, mert tapasztalatból szól, mert csontjába rekesztett tűz, mert személyes kapcsolat fűzi az Igazsághoz, a Szentlélek bizonyságával szólal meg. – biztatott az igehirdető.

Az egyházkerület főjegyzője vette fel az lelkipásztori esküt, majd sor került a lelkészek megáldására. Kovács Sándor nyugalmazott szatmári esperes Gáti Gábornak, Dénes István Lukács egyházkerületi főjegyző Gecse Krisztián Dánielnek, Bogdán Szabolcs János püspök Horváth Józsefnek, Sándor András somlyói esperes Juhos Ilona Reménykének, Rácz Ervin Lajos generális direktor Kocsis Leilának, Gellén Sándor nagybányai esperes Kocsis Norbert Józsefnek, dr. Király Lajos szatmári esperes Nagy Dávidnak és Bara László érmelléki esperes Veres-Fazakas Bettina-Dórának tolmácsolta Isten áldását.

A felszentelt lelkészek nevében Gáti Gábor szólt a gyülekezethez: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62) Akire eddig is támaszkodhattunk, és ezután is vezessen bárhová minket az Isten, legyünk akár Királyhágó legdélibb vagy legészakibb részén felemelhetjük földhöz ragadt tekintetünket és kérhetjük az Ő segítségét. Mindannyian megtapasztaltuk, ki egy nagy gyülekezet rohanó lüktetésében, az irodában töltött órák csendességében, ki egyidőben több kis gyülekezetben, hogy bármilyen göröngyös is legyen az eke előtti út nem számít, a lényeg nem a hátunk mögötti sikerekben vagy kudarcokban ragadható meg, hanem az előttünk álló Krisztusban, aki szerető gondoskodásával vezérel minket, az előttünk álló keskeny úton. Mert sokszor könnyebb lett volna elengedni az eke szarvát, hátat fordítani az előttünk álló útnak és elmerengeni a múlt vakító délibábjában, könnyebb lett volna, de az Úr Isten nem úgy hívott el és helyezett be minket a pászmába, hogy könnyű legyen, nem azt kéri az Isten, hogy csak a könnyű helyzetekben hirdessük az evangéliumot, sőt tudjuk „alkalmas és alkalmatlan” időben és nem csak időben, hanem „alkalmas és alkalmatlan” helyen és élethelyzetben, akár leendő édesanyaként szívünk alatt hordva az életet, akár örömben, akár bánatban, mindig, minden körülmények között, itt a nagy város olykor durva zajában, vagy egy falu csendességében ne az eke által feltört tenyerünkre, sem a mögöttünk levő múltra, hanem a pászma végén levő Krisztusra tekintsünk, és ne feledd testvérem: bár könnyebb lenne elengedni… „De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39) – biztatott Gáti Gábor.

A nyolc felszentelt lelkipásztor közül ötnek köze van Szatmárhoz, Kocsis Leila szigetlankai-, Kocsis Norbert Szamos-negyedi-, Nagy Dávid németi-, Gáti Gábor pedig láncosi segédlelkész, Gecse Krisztián Dániel pedig habár szilágysági, varsolci származású, de a teológiai évek előtt egy ideig Szatmárnémetiben tanult, tehát innen ment a teológiára. Isten áldása kísérje őket szolgálatukban, életükben!

Vélemény, hozzászólás?