Bevezetés – a gazdag és Lázár példázata
A gazdag és Lázár példázata elsősorban nem kijelentés a mennyről és a pokolról, hanem inkább a farizeusi theológiának a gazdagság és szegénység kérdésében vallott álláspontját utasítja el, illetve hűségesen idézi a keleti társadalmak megdöbbentően éles ellentéteit. Mégis a téma főbb pontjait ennek a példázatnak a képi anyagához igazítom, így lehetőség adódik arra, hogy beszéljünk a mennyről, mint a vigasztalás helyéről és a pokolról, a gyötrelem helyéről (25v), továbbá az egyetemes üdvösség elvéről vagy a nagy közbevetésről (26v) végül pedig a mai emberekről, akiknek van Mózesük és prófétáik (29v)
A Menny – vigasztalás helye
Sok embernek kérdése: van-e bizonyosság a menny felől? Vagy csupán az egyháznak egy eszköze ez, amivel vigasztalni akarja a Lázárhoz hasonló sorsú embereket? Milyen bizonyítékok állnak a létezése mellett és mi is ez a hely valójában? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a fejezetben.
Az emberben a bűneset után is megmaradt az örökkévalóság megsejtése, amelynek teljes gazdagsága meghalad minden emberi képzelőerőt (1 Kor2,9).
A menny: Isten, Jézus Krisztus és a mennyei lények lakóhelye. Mind az Ósz., mind Újsz. gyakran beszél arról, hogy Isten a mennyben vagy a mennyekben lakozik, oda száll az ember imája és onnan néz le a földre. Jézus az Atya házában készítette el a helyet az övéinek (Jn 14,2), onnan jött el a bűnös emberiséghez (Jn 3,13) és oda tért vissza váltságműve után (Lk 24,51).
A menny az örök szeretet helye: „A szeretet soha el nem fogy” (1 Kor 13,8) és az a hely, ahol színről színre látunk majd (1 Kor 13,12)
Egyedül Jézus által nyerünk üdvösséget és lakhelyet a mennyben (Csel 4,12), ennek előfeltétele viszont a hit: „A ki hisz a Fiúban, örök élete van” (Jn3,36) és bűnbánat, attól függetlenül, hogy milyen bűnöket követett el az ember: „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában” (Mt 21,31)
Minden kijelentés ellenére sokan még ma is tagadják létezését. Tudnunk kell, hogy az intellektuális hit kevés ennek megismeréséhez (1 Kor 2,14).
Kérdés: Különbséget kell-e tennünk mennyország és Isten országa között?
A Pokol – gyötrelem helye
A pokollal kapcsolatban ugyanaz a kérdés mint az előző esetben: lehet, hogy ez is csak egy eszköze volt az egyháznak? Azzal, hogy kimondták az egyházon kívül nincs üdvösség, vagyis az egyházon kívül mindenki elkárhozik, nem az volt a cél, hogy hatást gyakoroljanak az emberekre és így tegyék taggá az egyháztól távol élő embereket?
Mit mond a Biblia a pokolról? Az Ósz.-ben a holtak hazája, a seol egy földalatti térség, ahonnan nincs visszatérés (Jób 10,21), ahova minden halott kerül (Zsolt 16,10), a mélységben van és sötét (Zsolt 88,13). Ez a helymeghatározás azt fejezi ki, hogy Istentől távol van. Ezek a tulajdonságok általában jellemzőek az újsz.-i pokolképre is, ahol a hádesz és gyehenna szavakkal hivatkozik rá az írás.
Jézustól tudjuk, hogy a pokol az istenellenes erők helye is (Mt 16,18), Istentől akarja távol tartani az embert és a többség enged a csábításnak (Mt 7,13-14). Az embert a bűnei és a hitetlensége juttatja erre a helyre (Mk 16,16; Mt 18,8; Jn 3,36). Jézus viszont legyőzte ezt a hatalmasságot: „nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel 1,18). E győzelemnek a legnyilvánvalóbb jele Jézus pokolra szállása (Mt 12,40)
Kérdés: Ha Jézus a pokolra szállt halála után, akkor hogyan mondhatta a mellette megfeszített bűnösnek, hogy még ma velem leszel a paradicsomban?
Egyetemes üdvösség vagy „nagy közbevetés”
Minden ember üdvözül? A purgatórium jószándékú emberi gondolat, de lehet valós? Van egyetemes üdvösség?
Az egyetemes üdvösség elve azt mondja, hogy előbb-utóbb minden ember üdvözül, mert nem lenne igazságos, hogy az időben elkövetett bűnökért valaki örökké szenvedjen. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy Ádám bűnesete és Krisztus keresztje időben nagyon is behatárolhatóak, de mégis örökkévaló következményei vannak
Jézus mondja: „És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre” (Mt 25,46). Mindkét esetben az aion szót használja, tehát amennyire végtelen a halál után élet, ugyanannyira végtelen a halál utáni gyötrelem.
Kérdés: Ha Krisztusnál vannak a pokol és a halál kulcsai, akkor nem szűnik meg a „nagy közbevetés”
Mai helyzet – van Mózesük és prófétáik
Hogyan viszonyulnak a mai hívek a menny és a pokol létezéséhez? Tagadják vagy feltétel nélkül elfogadják?
A magyar paraszti világképben a világ hármas beosztása elsősorban mint a keresztény vallás menny–föld–pokol hármassága tükröződik, amely nem feltétlenül térbeli, vertikális hármasságot jelent, bár a pokol – az ember által lakott világhoz képest – a középkori egyház térszemlélete szerint is „lent”, a menny pedig „fent” helyezkedett el.
A pokol tehát mélységes mélyen van a föld alatt és ott örökös-örökkétig ég a tűz. A szatmári magyarság képzetei szerint a pokol nagy tűz, de a gyehenna, az nagyobb tűz, kénköves tavon. Aminthogy a pokolba széles, jó út vezet, a mennyországba éppenséggel keskeny, tövises ösvény visz.
A mennyország az égben van, ott van tej-méz, nem kell koplalni, jóság, édesség, öröm tölt el mindenkit, míg a bennlévőket a szépség, fényesség, tündöklés jellemzi.
Hogy mennyire más a másvilág, azt az idő másmilyenségével is kifejezik. A pokolban lassan múlik az idő. A mennyországban éppenséggel gyorsan múlik az idő: egyik történet szerint egy nap a földön ott egy évnek felel meg, más hiedelmek úgy tudják, hogy egy földi óra száz mennyei nappal egyenlő.
Itt beszélhetünk egyéni tapasztalatokról. Milyen mély hívő vagy éppen a végletekig tagadó esetekkel találkoztunk.