Hálaadó istentiszteletre gyűltek össze Nagytarnán, az Ecusonhome – Természet és Szeretet Otthona – megvalósításáért köszönetet mondva a Teremtő és Gondviselő Istennek. Habár a hivatalos megnyitó hónapokkal ezelőtt megtörtént, a jelenlevők fontosnak tartották azt, hogy istentisztelet keretén belül is áldást kérjenek a táborhelyre.
Pénteken 12 órai kezdettel mintegy harminc lelkipásztor, néhány lelkészfeleség, egyházmegyei tanácsosok, nagytarnai gyülekezeti tagok, világiak és a projektben részvevők töltötték meg a tábor konferenciatermét. Kovács Sándor a Szatmári Református Egyházmegye esperese, az alkalom koordinátora a 95. zsoltár elolvasása után imával nyitotta meg a jeles eseményt.
Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a Zsoltárok könyve 102. részének 17-től 21-i terjedő szakaszai alapján: „Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.” Évekkel ezelőtt ki gondolta volna, hogy Nagytarnán új világ jelenik meg? – tettel föl a költői kérdést a püspök. Isten meghallgatta a könyörgéseket és megvalósult egy álom. Az építésre építéssel kell készülni, a kapcsolatok és a bizalom konstruálásával. Bátorság kell ahhoz is, hogy építve álmodjunk és a keveset is megbecsülve kell felemelni a Siont, mint Isten eszközei, nem a modern Babilon rabságában, hanem a megváltottak szabadságával. Nagytarnán az a jó, hogy nemcsak a régit óvták meg, hanem újat hoztak létre.
Kovács Sándor esperes megható alkalomnak tartotta a hálaadó istentiszteletet, mert egy hosszú és rögös út végén megépült esperesi pályafutásának egyik nagy célja: a Természet és a Szeretet Otthona. Megköszönte a kezdeményezést és az ötletet Békéssy Erzsébetnek, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatónőjének és a projektben dolgozó csapatnak: Szilágyi Kálmánnak, Bara Csabának, Geszterédi Andreának, Komáromi Istvánnak, Gáti Istvánnak, Matuz Zsoltnak, Ilonczai Zsombornak és Ionas Mirceának.
Ezután Ilonczai Zsombor szárazberki- és iskolalelkész power pointos bemutatót tartott, képes beszámolót adva a tábor építésének gondolatától a megvalósításig, azaz a kezdetektől napjainkig. Békéssy Erzsébet beszédében hálát adott Istennek, aki az erőt adta neki eddig is, majd az esperes úrnak és Ilonczainak a kitartó munkát köszönte meg egy-egy Szodorai-Parádi Hajnalka által készített metszettel és emléklappal.
Csűry Miklós a tőle megszokott módon, egyenesen beszélt a hosszú út nehézségeiről is, de mindenképpen örömének adott hangot, hogy az ékszerdoboz elkészült, melyre vigyázni kell, és rendeltetésszerűen használni. Gondnok úr kiemelte a Németi Református Egyházközség önzetlen és szívből jövő segítségnyújtását is.
A püspöki áldás után együtt vették jobban szemügyre a tábort a résztvevők, majd Túrterebesen szeretetvendégséggel zárult egy út, amely további utak megtételére kötelez, mert álmodni jó!