Az alábbi imádsággal kezdtük a lassan bezáruló sok fájdalmat hozott évet. Vajon elolvastuk néhányszor a fohászt, vagy csak árválkodott a falinaptárunkon egész évben?
Csűry István püspök
Örökkévaló Istenünk!
Meghajlunk kimondhatatlan méltóságod előtt nagy szeretetű Urunk! Te vagy mindennek alkotója és fenntartója. Tied a dicsőség, amelyben tisztítod életünk megannyi szennyét és enyhíted bánatát. Krisztus vére néllkül a szégyen mocsarából a kárhozat pokoli tüzébe jutnánk. Mentségünkre nem sorakoznak hitünk saját termésű gyümölcsei, nem vagyunk jó cselekedetek birtokában sem. Pironkodunk elhibázott világjobbító kínlódásaink miatt, és restelkedünk a példaadásnak szánt kudarcos tetteink miatt. Magunkra sem tudtunk vigyázni, a mieinket sem őríztük eredménnyel, és a világ előtt is kevésnek bizonyultunk. Híjjával van a hitünk, a reménységünk és a szeretetünk. A világot sem nyertük meg, de önmagunkat is veszélybe sodortuk. Köszönjük, hogy vert helyzetünkben ismét talpraállító segítséggel sietsz felénk. Elveszített önbecsülésünk mélységében, romlásba dőlt bátorságunk végpontján újból halljuk a Te meghívásodat. Nekünk szólsz, mert nekünk ajándékoztad a követés kiváltságát. Magad után hívsz bennünket, hogy ne a világgal foglakozzunk, henem melletted magunkra találjunk. Elveszett állapotunkból így emelsz ki, és ajándékozol meg a saját keresztünk hordozásának áldásával. Add, hogy engedelmesen kövessünk Téged az új esztendő minden kegyelemből következő napján! Ámen!