Verőfényes napsütés ragyogta be október 12 délelőttjét, amikor a Szatmárnémeti Református Gimnázium előkészítő osztálya szülőkkel, testvérekkel együtt kirándulni indult Mikolába – számolt be lapunknak Pándi Beáta tanítónő.
Vonattal indultak, aminek nem a gyerekek örültek a legjobban, hanem a szülők, ugyanis nosztalgiavonatozás lett belőle: egynehány szülő egyetemi évek óta nem utazott vonattal, fel is elevenítették az egyetemi évek kellemes emlékeit. A vonatról leszállva egy rövid sétával eljutattak az erdőig, ahol Higyed István tiszteletes úr várt, mint egy igazi házigazda, előre elkészített fával, gyújtóssal, burgonyával, innivalóval. Pillanatokon belül megérkezett a polgármester is. A mikolai vendégfogadásnak párja nincs, – fogalmazódott meg a kirándulókban.
Amint mindenki megérkezett egy kis áhítattal kezdték az együttlétet, majd játszottak. Süteménybe rejtett mondókát illesztettek össze a szülők gyerekeik segítségével, „felfűzték magukat” az összetartozás jeleként, így lemorzsolva a kukoricát, amit este hálából a lovaknak adtak. Amint a szülők a szalonnasütés fortélyait osztották meg egymás között, a gyerekek leszüreteltek a mikolai erdő „idei szedertermését”, aminek a leve megmutatkozott egy-egy nadrágon, pólón is. Hamarosan, a szeder bekebelezése után, a gyerekek is csatlakoztak a szalonna sütéshez, sőt még egy hadseregnek való burgonyát is becsomagoltak sztaniolba, amit parázsban megsütöttek. A gyerekek kedvence is előkerült, a hurkapálcikára tűzdelt csirkehusi, ami pillanatokon belül el is fogyott. Ezután kezdődött a második felvonása a játékoknak, amikor is az anyukák a „Dunán” mentek át, kis köveken ugrálva, hátukon a porontyaikkal, utána lufit fújtak, de az apukák sem pihentek, szívószállal szőlőszemeket szedegettek, – ez nem nyelvtörő, – és pakolgatták kisebb nagyobb sikerrel a gyerkőcök poharába. Mindezek mellet volt idő beszélgetni, ismerkedni.
Hamar eltelt az idő, este jött a meglepetés a gyerekek számára, „agrotaxival” mentek az állomásra, azaz szekérrel. Útközben megcsodálták a színpompás, dércsípte meggyfák koronáit. Az erősen szürkülődött, mikor megérkeztek az állomásra, ahol még jutott idő egy levélkoszorú elkészítésére.
Kicsit fáradtan, kicsit maszatosan érkeztek meg Szatmárnémetibe egy kellemes, élményékben dús napot hagyva maguk mögött. Egy napot, amikor is együtt voltunk szülők, gyerekek, egy hatékony közös együttműködés reményében.
