Csűry István: Egymást támogató szeretettel

„Jaj, azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és háznépét, őt magát és örökségét.” (Mikeás 2,1-2)

Kedves Testvéreim!
Közel háromezer éves Mikeás most elhangzott tragikus mondata. Bizony a gyászos kijelentés erőteljes realitással jellemzi a kiválasztott nemzet kétségbeejtő helyzetét. Az idegen hatalmak állandó fenyegetése, az új arisztokrácia élősködő létformája és a kizsigerelt kisemberek lenyomorítása hihetetlen sötétséget, erkölcsi válságot és halálfélelemben gyökerező krízist zúdított a nép minden tagjára, családjára és közösségére. Mindenki félt mindenkitől, semmit nem lehetett biztonságban tudni, nemhogy a holnapra nem volt belátható szavatosság, hanem a tegnap túlélése is csodaszámba ment.

Háromezer év ide, vagy oda, mintha ma is ott tartanánk Mikeás korában, és idegesítően hasonló helyzetben. Álnokság és gaztett volt, amikor az államosításkor eltulajdonították birtokát az egyháznak, a családnak, amikor elvették örökrészét az embereknek. Gaztett és álnokság azok viselkedése is, akik ma is azt tervezik fekhelyeiken, hogy a reggeli ébredéskor hogyan ne hajtsák végre, amit Európa szerte egyre határozottabban követelnek, és lassan végre is hajtanak, hogy a birtok visszaszálljon a jogos tulajdonosra. Egyelőre nálunk marad a tolvajokat mit sem zavaró szégyen, és mellettünk kullog a restitutio in integrum.

Nekünk nemcsak jogunk van megszólalni a hatalom visszaélésével szemben, hanem éppen Istentől kapott kikerülhetetlen kemény kötelességünk is. Az, amikor megtörténik, hogy mezőket kívánnak meg és elrabolják azt, a biblia figyelmeztetése szerint arcátlan bűn Istennel és emberrel szemben. Isten ajándékát elvenni akárkitől (ismétlem egyháztól, családtól vagy bárkitől) egyet jelent, magát az Isten tulajdonát ellopni. Ő az ajándékozó, tehát öröksége nem szállhat másra, csak Őhozzá, vagy akire testálja. Az örökség eltulajdonítása a felebaráttal szemben is megbocsáthatatlan vétek. Valakitől elvenni azt, ami életfenntartásának része egyenesen gyilkos szándékot hordoz. Nekünk nemcsak tiltakoznunk kell a „ne ölj” parancsa szerint, hanem követelnünk kell az életet, és az életre segítés minden formáját és lehetőségét.

Mikeás pontosan megfogalmazza azt is, hogy az örökségrontók sikere abban teljesedik ki, ha az örökösök háznépét kezükben tudják tartani. Ha a háznépet meg tudják osztani, ha azokat egymással szembe bírják fordítani, ha a testvérek közötti ellenségeskedést fenn lehet tartani.

Örülök annak, hogy a Partium magyar történelmi egyházai felismerték az örökség értékét. Felnézünk a templomra, iskolára, azonnal tudjuk kitől kaptuk, miért kaptuk és nem utolsó sorban, hogy mi kaptuk! Velünk már nem lehet akármit elhitetni, mi ott voltunk együtt a reformátusok egyházkerületi székházának visszaszerzésénél, ott voltunk Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Zilahon, Nagyváradon és még nagyon sok helyen, ahol ott kellett lennünk együtt, mint Krisztus egyházának engedelmes gyermekei. Az egyházak ökumenikus összetartása példás, mert eredményes, mert elért sikereket tud felmutatni. Legyen az egyházak mintaadása követendő, mert jogtiport állapotunkban egyedül a közös frontvállalás segíthet, összeilleszthető erőkkel, egymást támogató szeretettel.

Testvéreim! Jól hallottátok! Egymást támogató szeretettel, mert ebben, és csak ebben van az örökség-visszaszerző reménység! Minden más út tragédiába visz, halálba dönt.

Nem lehetünk cinkosai a halállal fenyegető indulatnak, az eszement félrevezetésnek. Mi gyermekei és oltalmazottjai vagyunk Istennek Krisztusban a Szentlélek által.

A békesség kötelékében,
Csűry István
püspök

 

Vélemény, hozzászólás?