Vizsgaidőszak van, de az egész élet néha olyan, mint egy nagy vizsga és sokszor húzunk nehéz tételeket. Képességvizsga megvolt, sokhelyen a szesszió is, ezen a héten zajlik az érettségi nehezebb szakasza, és természetesen mindez a legnagyobb melegben, a körülmények is nehezítenek. Ilyen időben a vízben vagy a vízparton volna jobb… A helyi sajtó jövő héten cikket fog írni azokról a diákokról, akik tökéletesen teljesítettek a vizsgán. És ez jó. Megérdemlik majd a dicséretet.
Jézus is megdicsér egy asszonyt, miután egy kőkemény vizsgán viszi át. Durva, kemény, megpróbáló vizsga és az eredmény? Lelövöm a poént: csillagos tízes:
“Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,21-28)
Őszintén, ha most olvasnám először el ezt a történetet, nem ismernék rá az én Uramra. A legszigorúbb tanárainkat juttatja eszünkbe, és örülök annak, hogy más történetek is vannak a Bibliában Jézusról, s habár ez is része az evangéliumnak és Jézus tulajdonságainak, ami ebben a történetben van, de főleg a mai ember szemére nézve kemény, már-már bántó, ami itt történik. De a vizsga az vizsga: ünneplőben kell megjelenni, mert a vizsga ünnep, de mégis izzasztó, kemény harc, ahol küzdeni kell.
Kemény tételek
A kánaáni asszony a felelet során négy pontban tesz bizonyságot hitéről. Nézzük meg közelebbről, hátha mi is húzunk ilyet az élet vizsgáin, s hátha nem ér annyira váratlanul:
1.tétel: érdektelenség, ignorálás. Borzasztó érzés az, amikor nem figyelnek ránk. Egy társaságban, amikor meg sem várják, hogy befejezzem a mondatomat, közbevágnak, nem foglalkoznak velünk. Mintha ott se lennénk. Nem tartanak számon, semmibe vesznek. Rosszabb, mint a bántás. Elmondanám véleményemet, de meg sem hallgatnak. Fontos dolgot akarok mondani, de ők nem tartják fontosnak. Sokszor az imaéletünkben is megtapasztaljuk ugyanezt. Jóbbal együtt mondjuk: „Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.” (Jób 30,20) Kiáltok Uram, nem hallasz, hol vagy? Dehogy éppen Jézus tanúsítsa ezt a magatartást? Eléggé csalódáskeltő, meg lehetne sértődni. Sokan elbuknak már ennél a résznél.
2.tétel: tételcsere. Nincs lehetőség a tételcserére. A vizsgáknál mínusz pontért lehet egy másik tételt húzni, de az élet vizsgáin az előttünk levő akadályt kell leküzdeni. Nem tudunk más pályát választani. És nem tudunk más segítséget se igénybe venni, bármennyire is próbálkoznánk, nem hat csak ideig-óráig. A kananeus nő a tanítványok felé fordul, de a szentemék hozzák a formájukat, szabadulnának tőle. Máskor is előfordult ez velük. A nőnek azonban meg kell tanulnia: nincsen üdvösség senki másban, csak Krisztusban. „Azért, mert ő szabadít meg bűneinktől,
és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem találni nem lehet.” (Heidelbergi Káté 30. KF) A szenteket kell hagyni nyugodni! De valahol ez örömhír is, nem kell más közbenjáró, és tökéletesen elég az Úrhoz könyörögni, nem azért késik a válasszal, mert nem ér rá, hanem azért, mert Ő tudja, mikor kell válaszolni.
3.tétel – törvényeskedés és kekeckedés látszata. Az megvan, amikor túl szigorúnak, kekeckedőnek tűnik a vizsgáztató? Itt tényleg nem ismerek Jézusra: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak” Tessék? Ezt tényleg az a Jézus mondja, aki azelőtt szombatnapon gyógyít és azt mondja, hogy a törvény van az emberért? Ezt nem hiszem el! Kiállod a sort a hivatalban, odaérsz a hivatalnokhoz, és azt mondja, hogy rossz sorba álltál, a másik ablaknál intézik az ügyedet. (alt ghiseu) Türelempróba ez a javából, de venni kell az akadályt, mert ez életkérdés.
4.megaláztatás, becsmérlés. Itt már szavak is elhangzanak, leértékelő szavak. Talán, ha ma lekutyáznak valakit, az még aranyos is lehetne, de akkor a kutya abszolút sértő kifejezés volt. Bár akkor talán nem voltak annyira sértődékenyek az emberek, mint manapság. Itt nem a házikedvencről van szó, hanem arról az emberről, aki egy másik népet képvisel és jelzem, nem érte vagyok elsősorban felelős, hanem a sajátjaimért. Az anyuka azonban leányát nézte és nem sajátmagát, nem azt, hogy most megsértették. Tudta, esély van lánya gyógyulására, és itt már nincs egó, széttört, Nárkisszosz már nem gyönyörködik tükörképében. És ez volt a cél. Jézus nem sárbatiporni akarja, de a büszkeségnek el kell teljesen tűnnie. Ezt a pedagógiai módszert csak Jézussal lehet alkalmazni, nélküle tilos!
Megküzdési lehetőségek, módszer
Kemény lecke, de nekünk már így könnyebb megérteni, mert ismerjük a történet végét. Vajon mi volt az asszony tarsolyában, hogy venni tudta ezeket az akadályokat?
1.hit – A hit hat ilyenkor is. Egy pogány nőnek is a hite is. De csak azért, mert Jézushoz kapcsolódik, kapaszkodik, nem pedig a semmibe, nem saját magába. A Higgy magadban – szlogen itt nem működik. Jézussal azonban céltudatos élethez vezet.
2.nincs sértődés – de sok közösség, család, kapcsolat működne jobban, ha a sértődést tudatosan űznék ki onnan. Egyébként, aki nagyobb célt fogalmaz meg, mint például gyermeke gyógyulása, nem fog megakadni az önérzeteskedésen.
3.közbenjárás – a halott szentek nem fognak tudni közbenjárni értünk. Ezt fentebb is láttuk. De nekünk, élőknek az élőkért közben lehet járni Jézusnál. Te kiért imádkoztál ma? Ha küzdesz másért, akár imában is, lehet eltörpül mellette saját problémád. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy magadra ne figyelj! Sőt, úgy tudod szeretni a másikat, ha magadat is szereted. Persze első sorban Istent.
4.bátorság – ez a nő igazán bátor volt. Pogány is és nő is – nem indult nagy eséllyel. De figyelj! Ha meg sem próbálod, rosszabb mintha megpróbálnád, és úgy nem sikerülne. A gyávaság rosszabb mint a kudarc!
És jön az osztályzat. Csillagos „foarte bine”, hatalmas tízes. A pogány nő olyan dicséretet kap Jézustól, mint senki más. Mert mert felfelé nézni, és mert a pillanat lehetőségét kihasználta, és mert nem az önzés, a sértődés, a harag vezérelte, hanem a gyógyulás lehetősége. Sok konfliktust meg lehet oldani, vagy akár úszni is ezzel az életfelfogással. Tökéletes vizsga. Jézus is „tátott szájjal” marad tőle. Ez igen!
Egy csodás vers került elém a napokban. Talán segít nekünk az életkérdésekre való jó feleletekben. Románul hallottam először, mert ez egy román vers, de álljon előttünk a magyar változata. Magda Isanos versét P. Tóth Irén fordította magyarra:
Meghalunk… mint holnap
Oly szomorú tudni hogy egykor majd,
talán épp holnap, a sétánymenti fák
vidáman állnak ugyanott tovább,
miközben rothadt testünk földbe mart.
Annyi napsütés, Uram, annyi napsütés
lesz még a nélkülünk-világban,
évszakok, esők garmadával,
s hajukból áradó fagyos hidegség…
A fű is kinő még, újra meg újra,
s a hold meglepetten víz fölé hajol,
mely bújócskázva halad, valahol –
csak mi nem indulunk egy második útra.
És oly fura, hogy van még időnk bőven
annyi bántásra, annyi gyűlöletre,
mikor az élet éppen csak egy cseppje
ennek a percnek, mit elért a végzet
s a másiknak. – S nekem oly érthetetlen,
hogy alig jár szemünk odafenn az égen,
nem gyüjtünk virágot, hiányzik mosolyunk,
nekünk, kik olyan hamar meghalunk.
Nézz fel és akkor lesz a nullából tízes. Ha Ő az 1-es, Ő az első és a mi nullánk elé kerül. Igazából ez is kegyelem. Ámen!
Rácz Ervin