Kezdőlap / Református hírek / Az új Magyar Református Énekeskönyv használatáról

Az új Magyar Református Énekeskönyv használatáról

A Nagykárolyi Református Egyházmegye megbízott zenei előadója, ifj. Geréb Miklós irinyi és érdengelegi lelkipásztor a www.karolyirefegyhazmegye.ro honlap egyik olvasójának kérdésére válaszolt: Miért kell az új énekeskönyvet használni?

Az „új” énekeskönyv idén már 18 éves, tehát nagykorú. – mondja a lelkipásztor. Az ember ösztönösen fél a változásoktól, így érthető, ha sokan féltek ettől a cserétől. Nos, ha kicsivel több bátorsággal és kíváncsisággal állunk hozzá, akkor ennyi idő elég lett volna arra, hogy az összes dallamot megtanuljuk belőle. Ennyi idő alatt egy emberpalánta felnőtté válik! A Magyar Református Énekeskönyvet (MRÉ) 1996-ban adta közre a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, azóta a legtöbb gyülekezet bevezette, ezt használja. Egyházkerületünk Zenei Bizottsága ezt tekinti hivatalos templomi énektárnak, és ezt foglalta bele a kántorok munkaköri leírásába, melyet az Igazgatótanács 2013-ban törvényerőre emelt. A MRÉ tartalmazza a legtöbb „régi” éneket, legfeljebb a számozásuk változott meg, viszont ami nagy erénye: „újra” felfedezi azokat a – valóban régi – énekeinket, amelyek az európai és a magyar reformáció századaiban születtek, ám amelyeket a 19. századi liberális teológiai gondolkodás miatt egyszerűen „kidobtak” a későbbi református énekeskönyvekből. Az éneklés nem pusztán kedélyjavító szer – ahogyan a 19. századtól kezdve gondolták, hanem az imádság sajátos módja. Ezt tanítja róla a Biblia (lásd Zsoltárok könyve; 1 Krón 6,32; Csel 16,25; Kol 3,16, stb.). Ezért mindannyiunk érdeke, hogy megbecsüljük, elsajátítsuk régi-új énekeinket, minél gazdagabb forrásává legyenek imádságunknak.

Szóljon hozzá