Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Anyák napi körlevél a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségeinek

Anyák napi körlevél a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségeinek

„A legnagyobb a szeretet!” (1Kor. 13,13)

Kedves Testvéreim! Május első vasárnapján évről-évre megemlékezünk az édesanyákról. Templomi közösségben is ünnepélyeket szoktunk tartani, amikor énekkel, szavalatokkal, illatos virágcsokorral kedveskedünk az édesanyáknak, nagymamáknak, megköszönve azt az áldozatot, amit értünk vállaltak, míg felneveltek és az önálló élet útjára terelték lépteinket. Míg a szeretet virágaival igyekszünk megörvendeztetni őket, nem feledkezünk meg arról az isteni szeretetről, amely nekünk adta őket, és az anyai szív önzetlen jóságát a maga örök isteni szeretetével szentelte meg, mintegy belekódolva a gyermekeikért vállalt felelősség és gondoskodás áldását: Lásd, neked adtam a gyermekedet, hogy szeresd, viseld gondját születésétől egy életen át. Őrangyalként állítottalak mellé, hogy légy számára biztos menedék, legyen otthonod puha, meleg fészek számára a mostoha világban. Légy biztos háttér, ha gond, baj érné az élete során, hogy ne legyen árva és magányos. Az istenfélő édesanyák, mint Isten drága ajándékát fogadják a gyermekáldást, ahogyan a Zsoltár mondja: „Imé, az Úrnak öröksége, a fiak. Az anyaméh gyümölcse, jutalom.” (Zsoltár 127,3). Isten ajándéka az anyaság! Az, hogy valakinek az édesanyja lehetek, nem magától értetődő, ha azokra a nőkre gondolunk, akik szeretnének édesanyává lenni, de valamilyen szervi rendellenesség, felmerülő egészségügyi probléma miatt nem lehetnek anyává. Az sem magától értetődő, hogy gyermek lehetek, valakinek a gyermeke, mert van édesanyám, édesapám, van családom, aki szeret engem és gondomat viseli, törődik velem. Gondoljunk csak az árvaotthonok kicsi lakóira, vagy család nélkül maradt árva életekre.

Sajnos a koronavírus járvány és a vele együtt járó sok-sok tiltó szabály még a családtagokat is elidegenítette egymástól. Hónapok óta nem találkozhattunk drága szeretteinkkel, nem ölelhettük át gyermekeinket, unokáinkat az igazi szeretet ölelésével.

Kiüresedett az életünk, árváknak, a járvány árváinak érezzük magunkat, és nagyon várjuk a felszabadulás napját, hogy határon túli szeretteinkkel ismét találkozhassunk. Ölelje ma magához minden édesanya és édesapa a gyermekét, ha ezt megteheti, ha módja van rá! Becsülje meg és szeresse minden gyermek az édesanyját, amíg lehet! Mert eljön a nap, amikor már hiába vinnénk a szeretet virágait nekik, már csak a sírjukra helyezhetjük el azokat. Ahogyan egyik költőnő, Petrőcz Lászlóné Utak című versében így ír erről: „Álomszerű utakon érkezem haza./ Az otthon még ott van,/ de már nincs anya,apa./ Már senki nem vár…/ Az ajtókon ott a zár./Megyek halottaimhoz/sírjukhoz térdelek,/mozdulatlanságuk foszló szövetén át/ érzem, átölelnek,/sehol nincs karjaikkal/megsimogatnak,/és hangjukat is hallom:/Milyen jó, hogy hazajöttél!/még maradj, el ne menj!/Szépek a virágok, /amiket hoztál/sírjainkra!/Álomszerű utakon érkeztem haza.” (A lélek dallama). A szeretet nem múlik el a halállal, az elmúlással. Ott élnek szívünkben azok, akiket egykor szerettünk, ahogyan a költőnő is írja:”A szeretet átragyog a csillagokon, /Nem rontja meg a halál./ Fénylő szövetnek földi utunkon/ és erősebb az elmúlásnál!” (A lélek dallama). A világon a legnagyobb kincs a szeretet! Éljünk vele, használjuk ki, értékeljük, hogy vagyunk egymásnak.

Felejthetetlen gyönyörű emlék számomra a szeretetnek az a gesztusa, ahogyan egykor szüleim tárt kapuval fogadtak bennünket, amikor hazaérkeztünk, és ahogyan utunkra bocsátottak a kapuban búcsút intve. Ha néha szóba jött, hogy ritkán látogatjuk őket, édesanyám mindig azt mondta: „Gyermekeink, az Úr dolga az első!”és ő ezt komolyan gondolta, mert mélységes tisztelettel tekintett lelkipásztori küldetésünkre. Máskor örömmel ültetett bennünket a terített asztalhoz mondván: „Gyermekeim, nekem most van Karácsony!”bár, lehet, hogy ez a találkozás éppen egy augusztusi napra esett, mert mi egyetlen Karácsonyt sem tölthettünk otthon szolgálati kötelezettségeink miatt. A találkozásunk öröme tette ünneppé a hétköznapokat is. Aztán lassan elmentek mindketten az örökkévaló hazába. Azóta érezhetem magam igazán árvának. De az a mérhetetlen szeretet, amivel gyermekségemtől kezdve elhalmoztak, neveltek, gondoskodtak rólam, Istenhez vezettek, hálára kötelez Mennyei Édesatyánk iránt, aki őket nekem, nekünk adta. Amikor az Úr kegyelméből gyermekeinkkel megajándékozott és később drága unokákkal is gazdagított, akkor lettem én is édesanyává avatva. Ő formált és nevelt engem, hogy a tőle kapott anyai küldetésemben hűséges, boldog és alázatos legyek. Ilyenkor, anyák napján magamba nézek és megkérdezem küldő Uramat: Vajon mennyire tudtam én jó édesanyja lenni gyermekeimnek? Tudom, hogy most sok édesanya velem együtt átgondolja életét és rádöbben a hiányosságokra is. Bizony még sok a tartozásunk Istennek és szeretteinknek, aminek törlesztéséhez egész földi életünk sem lehet elég. Legfőbb emberi méltóságunk, hogy szeressük családunkat, felebarátainkat. Ha nem adjuk meg egymásnak a szeretetet, elveszítjük testi-lelki egyensúlyunkat, az életünk igazi értelmét. Tudósok bebizonyították, hogy a bűnözők azon emberek közül kerülnek ki, akik nem kaptak az életben szeretetet. Jézus mondja tanítványainak:”Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek. Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,34-35). János levelében pedig ezt olvassuk: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet Istentől van, és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent… Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy Ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért…Szeretteim , ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást…” (I.János 4,7.10-11). A szeretet az Istentől van, és az isteni szeretet áldozatos és szolgálatra kész szeretet. Olcsó szeretet az, amely nem jár áldozattal. Az igazi szeretet a mennyből jött alá, akiben az első Karácsonykor az Ige testté lett, közénk jött az Isten Jézus Krisztusban. Nemcsak szóval szeretett, hanem életét adta az ő barátaiért, miérettünk. Az édesanyák ezt az önfeláldozó krisztusi szeretetet hordozzák szívükben, ezért képesek életük odaszentelésével szolgálni gyermekeiknek, családjuknak az isteni rendelés szerint.

Mi is tanuljunk Jézustól szeretni, egymásért élni, hogy boldog legyen a családunk, a gyülekezetünk, a közösségünk, ahol élünk, hogy szolgálatunk által szebb legyen a Föld.

Boldog Anyák napját kívánok minden Édesanyának és minden Családnak.

Szeretettel,

Bogya-Kis Mária

nőszövetségi elnök

Szatmárnémeti, 2021. május 1.

Szóljon hozzá