A Lélek húrjai fülre és szívre hangszerelve – Lankadatlanul Bolyki Lászlóval

Bolyki László a Budapesti Fesztiválzenekar brácsaművésze, a Bolyki Brothers tagja volt a vendége a Lankadatlanulnak, azaz a szigetlankai református gyülekezet nyitott bibliaórájának. Könyvbemutatót tartott, de ez sokkal több volt énnél. Látszott és hallatszott is, hogy ízig-vérig zenész, aki egyben gyakorló lelkigondozó is, tehát ismeri az emberi lélek rezdüléseit és pontosan tudja, milyen húrokat kell megpendítenie, ha gyógyítani akar. Ez nemcsak a könyvben történt meg, hanem az előadáson is.

Csütörtökön 18 órától a Lanka Duóból spontán Lanka Trió lett az alkalom elején, ami valóban ráhangolt a mondanivalóra. Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter zenéje mellé próba nélkül becsatlakozott Bolyki László is brácsán. Különleges élmény volt.

Bolyki legújabb könyve, ami az est alaptémája volt, a Klasszik Rádióban elhangzott hangjegyzetei bővített, szerkesztett változata. Mivel a Klasszik Reggeli műsor folyamában be kellett tartania a szigorú időkeretre vonatkozó szabályokat, fájó szívvel sok mindent ki kellett húznia a szövegekből. Ezek visszakerültek a könyvbe.

A könyvbemutató interjú formában érkezett meg a gyülekezet felé. Rácz Ervin házigazda lelkipásztor kérdezett mindenekelőtt a könyv keletkezéséről. „2020 tavaszán, amikor a világjárvány ránk rúgta az ajtót, majdnem egy évig sehova sem mentünk, minden munkámat lemondták, minden koncert és zenekar turné elmaradt, gyakorlatilag beszorultunk a négy fal közé. Azóta is sokan tanakodnak, hogy mindet miért, és hogyan történhetett meg… de én, kérem ne vegyék szerénytelenségnek, biztosan tudom mi áll a háttérben: a világ azért állt le, hogy létrejöhessen ez a kötet. Mert amikor úgy tűnik, nincs előttünk járható út, és minden oldalról falak vesznek körül minket, az mindig céllal történik velünk. Azért, hogy végre észrevegyük, hogy van még egy irány, amerre mindig elindulhatunk: fölfelé. A lélek húrjai sorozat minden egyes epizódja azért született, hogy fölfelé irányítsa az olvasók szemét és szívét.”

Több élményt ír le a szerző, ami akár koncertek előtt, közben vagy után történt és amelyek igehirdetésekké váltak. Egyik fellépése előtt például félrevonult hangolni, közben pedig a zenésztársak elindultak a színpad felé. Lemaradt és kétségbeesetten kereste a színpad felé vezető utat és a színpadra lépése is furcsán sikeredett. Folyamatosan rossz ajtót választott. Levonta a tanulságot: „1. Koncertek elő soha nem maradj egyedül az öltözőben! 2. Ne ugrálj lépcsőn hangszerrel a kezedben! 3. Ha csak egy mód van rá, kerüld azokat a helyzeteket, amikor hanyatt kell feküdnöd egy színpadon, főleg, ha már bent ül a közönség! Ám a legfontosabb tanulság mindezeken messze túlmutat: Egyszer elérkezik életem legfontosabb napja is, amikor majd útnak indulok, hogy megálljak Teremtőm elő, számot adjak neki az életemről. Nem szeretnék akkor kapkodni, idegeskedni és eltévedni. És főleg: szeretnék a jó ajtón elindulva, jó helyre érkezni. Ehhez pedig nem kell mindig jól dönteni, mégcsak ismerni sem kell az élet minden zegzugos útját, ajtaját, folyosóját. Elég, ha ismerem azt, aki ezt mondta magáról: „Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam megy be, megtartatik.” (János 10:9) Mert az élet is olyan, mint ez a nagy színház, tele folyosókkal, kisebb-nagyobb ajtókkal. Őszintén el kell mondjam, hogy mivel emberből vagyok, azóta is volt, hogy elvétettem egy-egy ajtót, eltévedtem, kudarcot vallottam. (Igaz, fejlődtem is, mert soha azóta tényleg nem feküdtem hanyatt egyetlen színpadon sem.) Neki, és az ő kegyelmének köszönhetem, hogy akármennyit tévedek, bénázok, csetlek-botlok is az élet szürke folyosóin, nem félek, mert tudom, hogy azon a napon nem fogok elveszni.” – jó volt hallani ezt a humoros és tanulságos bizonyságtételt.

A tanúságtételben elhangzott az a gyerekkori élménye, ami formálta istenképét is. Testvérével egy nagyon drága hegedűt sikerült összetörjenek, és rosszul sikerült cipődobás következményeként, és hiába imádkoztak a hegedű fölött, hogy az „gyógyuljon meg”, egy életre megtanulta, hogy Isten csodái nem arra valók, hogy megmentsenek minket a hülyeségeink következményeitől, és a tetteinkért való felelősségvállalástól.

Vannak a könyvben szívbe markoló történeketek is. Egy dal születése arról szól, hogyan tanit Isten a legnagyobb mélységeinkben. Amint megtudták a jelenlevők és az olvasók, a metronóm a szabadság üzenetét hordozza magában. Szó van a könyvben apákról és fiakról is. A Biblia üzeni: Legyetek férfiak, mert a Szentírás is tele van erős nőkkel és gyenge férfiakkal. Ahhoz, hogy fiúból férfi legyen, Isten sokat kell dolgozzon rajtunk. Sokan elgondolkodtak az előadás-beszélgetés alatt. Látszott, hogy a humoros és mégis mély üzeneteket tartalmazó mondatokban magukra ismertek. Az előadó mégjobban megtanította a hétköznapokra értelmezni az Igét.

„A Lélek húrjai írásai – a rádióműsorban a szerző saját előadásában –, pontosan ezt tudják. Aki olvasta a korábbi köteteket (Milyen zenét szeret Isten?, Pedig mi azt hittük – Valláskárosultak evangéliuma, Kegyelem és Kalmárszellem), vagy ismeri Bolyki László interneten elérhető előadásait, az pontosan tudja, mit jelent a lelki táplálék. Emészthetően tartalmas vitalizáló erőforrást. Ám az emberi lélek elsőszámú dietetikusa mégiscsak az az Isten, aki ezekben a történetekben a legtöbbször kimondatlanul, mégis egyértelműen van jelen. Íme A Lélek húrjai, fülre és szívre hangszerelve.” – ezekkel a szavakkal ajánlja a könyvet Horváth Gergely rádióműsorvezető.

„Az Úr csodásan működik.” – énekelték az alkalom végén bizonyságtételként és válaszul az elhangzottakra. A bemutatott könyvből még lehet vásárolni a szigetlankai gyülekezetben és az Esperesi Hivatalban is. Ára 50 lej.

Vélemény, hozzászólás?