Kérj és adatik!
Olvasandó: János 16, 23b-33
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek..” (23b)
1. Kérhetsz? A huszonegyedik század emberének lelkét blokkolja, amikor a kérés gondolata fölcsendül benne, hiszen manapság „semmit sem adnak ingyen”. A nyugdíjas toporzékol a kezébe kapott recepttel, mert tudja: hiába az ingyenesen felirt gyógyszer, valószínű nincs rá keret. A mai ember félelmek közt kéri meg ismerősét, hogy segítsen, hisz benne van a bizalmatlanság: később talán visszaél a korábban kapott segítséggel. Szüleim még úgy munkálkodtak a földeken, hogy a szomszédok és ismerősök segítségét kérték. Ma már szinte múzeumi látlelet az ehhez hasonló, csoportos munka és segítségnyújtás. Nem merünk kérni.
2. Kérhetsz! Azonban hiszem azt, hogy mindenkinek van olyan barátja, akihez bizalommal fordulhat segítségért. Kérhet tőle tanácsot, útmutatást, véleményt és segítséget. Jaj, ha nincs kivel megosszuk küzdelmeink mélységes titkait. Azonban vannak olyan problémák és gondok életünkben, melyre megoldást csak Isten adhat. Lehet, hogy jól esik elmondani a barátnak, sőt segít is, ha kiöntöd a lelked, de az igazi segítség mégis csak felülről jön. Istenhez bármikor fordulhatsz. A 23. vers erről szól. Jézus búcsúbeszédében biztatja tanítványait: ha később nem is láttok engem, ha vissza is kell térnem az én Atyámhoz, ha nem is leszek testben veletek, de Hozzá bármikor, bizalommal fordulhattok.
3. Kérhetsz Jézus nevében és adatik néked. Imádságunk így kezdődik „Mi Atyánk”. Azaz Isten bennünket Jézusban fogadott fiaivá, mondhatjuk úgy is, hogy lélekben Krisztus testvérei vagyunk. Úgy kérhetünk tehát a mi Atyánktól, mint Krisztus testvérei. Azonban minden kérésünket az alázatosság, a türelem és a „legyen meg a te akaratot” bizalma kell, hogy áthassa. Alkoholprobléma, állandó feszültség, nyugtalanság, bizonytalanság, erőtlenség, céltalanság… – lehet változtatni…kérheted!
Király Lajos,
Batiz