„Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk,
(…) elindulánk (…), jutánk egy helyre, melyet Szépkikötőknek neveznek”
(ApCsel 27,1.2.8. vv.)
Mintha csak egy idilli hajóútról hallanánk, melynek során Pál apostol beutazza a Földközi Tenger partvidékét. Azonban ezúttal nem erről van szó, bár a mód, ahogyan ez a hajóút le van írva, nyugalmat sugall és egyfajta békességet. Az út leírása során sorra említ olyan helyeket, amelyeken megfordult térítői útjai során, és amelyek minden megpróbáltatások ellenére mégis a Krisztus evangéliumának győzelméről beszélnek.
Pedig Pál apostolnak lenne oka a félelemre és kétségbeesésre. Hiszen ő fogoly, és Rómába is kihallgatásra viszik. Meg kell jelennie a császár előtt, hogy ott is bizonyságot tegyen. De ő mégsem fél, hiszen jól tudja: Isten akarata az, hogy neki a Rómába kell mennie. Ezen az úton pedig erőt merít az eddigi hittapasztalataiból.
Szokták mondani, hogy a halála előtt mindenkinek lepereg az élete gondolatban. Pál apostol szemei előtt azon terület vonul végig, ahol ő oly sokat tett, és ahol olyan sok gyülekezet megalakult. Ez pedig őt megnyugtatja, hiszen tudja: Isten, aki eddig is vele volt, most sem hagyja magára.
Az ilyen hozzáállás megszépíti a dolgokat. Könnyűvé teszi a teherhordozást, és erőt ad az előttünk álló útra. Pál apostolra még sok megpróbáltatás vár, de szívében-lelkében békesség van és nyugalom. Ezt adja Isten Szentlelke nekünk is, hogy életünk egy-egy fordulópontján ne félelemmel haladjunk át, hanem az abból fakadó lelki nyugalommal, hogy Isten eddig is velünk volt, és ezután is velünk marad.
Kürti Tamás,
Szatmárgörbed-Aranyosmeggyes.