Kezdőlap / Napi Ige / 2012. október 28.

2012. október 28.

„Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Lukács: 1, 76-79

Elolvasni – Lukács: 1, 57-80

A minap olvastam egy felmérést, mely szerint a híradók nagy része valóságos krimisorozatnak felel meg a bennük közölt tartalom miatt. Ma már csak az a hír, ha baleset történik és sokan maghalnak, vagy ha természeti csapás következtében ezrek válnak földönfutóvá, nem beszélve a naponkénti öngyilkos merényletekről. A jó hír ma már nem hír, azt senki nem nézi, azzal senki nem törődik, pedig valójában mindenkinek a lelke vágyik már valami jó, valami szép után.

A mai Ige biztosan nem kerülne be a híradóba, mert jó hírt közöl. Zakariás pap hálát ad azért, hogy vénségére gyermeket kapott az Úrtól, és nem is akármilyen gyermeket, olyat, aki nagy és felelősségteljes feladatot fog teljesíteni: készíti majd a lelki utat Krisztus, a világ Megváltója előtt. Ebből a hálaénekből ma két szót szeretnék kiemelni: meglátogat és felkelő fény a magasságból.

Nemrég az egyik tehetségkutató műsorban énekelt arról az egyik versenyző, hogy helló – helló majd felhívlak, de valójában nincs hozzá kedvem, majd meglátogatlak, de úgyis tudom, hogy nem lesz belőle semmi, mert van fontosabb dolgom is annál. Minden fontosabb ma az embertársnál, ezért marad egyedül az ember. Nos, az Istennek semmi sem fontosabb annál, hogy kapcsolatba lépjen velünk, ezért olyan vigasztaló, hogy Ő meglátogat minket. Milyen hihetetlen: az Istennek van ideje ránk, részt akar venni örömeinkben és fájdalmainkban. Jézus Krisztus egész földi élete nem más volt, mint isteni látogatás. Az Ige munkája a lelkedben, a Szentlélek vezetése nem más, mint Isten mai látogatása az életedben. Ne félj tőle. Sokszor negatív értelemben szoktuk mondani, mikor bajban vagyunk: „jaj, meglátogatott az Isten”. Tudd, hogy, akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. Amikor kopogtat, ne utasítsd vissza, találkozni akar veled, mondani akar valami fontosat, adni akar valamit.

Hogyan történik az Isten látogatása? Mint a felkelő fény. Lelkigondozói beszélgetés előtt én mindig ezért a csodálatos fényért szoktam imádkozni: Uram, add, hogy akinek most olyan sötét a tekintete, beszélgetés végére, világosodjék ki. Csodálatos érzés látni, tapasztalni, amikor ez a csoda egy-egy alakalom végére megtörténik. Vannak vigasztalanok, testi – lelki betegek, reménytelenek és gyászolók, akik egyszer csak felkiáltanak: most már látom, most már érzem. Kisüt a nap a szemükben, ami nem más, mint a lélek tükre, és amit csak az Isten tud felhozni.

Gyerekkoromban gyakran vették el az áramot, olyankor, házi feladat készítése közben, vagy olvasáskor, közelebb húztam a gyertyát, vagy a petróleumlámpát, amivel világítottunk, hogy jobban lássak. Kedves olvasó, ha sötétnek érzed élethelyzeted és lelkedet, tedd, amit én tettem a könyvvel: vidd közelebb a világossághoz, a Világ Világosságához, Jézus Krisztushoz, aki által meglátogatott minket az Isten, és újra felragyog benned az ÉLET. Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

Szóljon hozzá