“Válassz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt.”
5Móz 19,2
Egy kissé furcsa az a gondolkodásmód, amivel a mai alkalomkor szembe találjuk magunkat: menedék városok kijelölése. Ilyen alapon mindenki ölhet, rabolhat, csalhat, utol nem érhetik, meg nem büntethetik a bűnöst. Hát akkor ez meg mire jó? – kérdezhetjük. A menedékvárosokat abból a célból jelölték ki, hogy a vérbosszútól megmenekülhessen az, aki nem szándékosan ölt embert. És itt a hangsúly azon van, hogy nem szándékosan ölt embert. Viszont nem élvezhetett menedékjogot az, aki szánt-szándékkal ölt embert. Ilyen szempontból talán közelebbinek érezzük ezt a cselekvési formát. Érthető: leesik a nyélről a fejsze, valakit eltalál, s az meghal, de akinek a fejsze a kezében volt az ezt nem tervelte ki. Valahogy életben kell maradni.
Viszont egy kicsit közelebb engedve magunkhoz ezt az ószövetségi gyakorlatot, nekem a menedékvárosokról Jézus Krisztus jutott az eszembe. Mennyi halálos vétket követünk mi el nap mint nap. Megbántjuk szeretteinket, barátainkat, rosszat gondolunk egymásról, s az is lehet talán, hogy valótlan dolgok állításával mások becsületét sértjük meg. Embert nem ölünk ezekkel a cselekedetekkel, de az emberben lévő lelken mély sebet ejtünk. Az illető, ha nem erős, elvérzik és meghal lelkileg. S miután rájövünk, hogy hogyan szóltunk, mit tettünk akkor már késő, és menekülünk az emberek elől, de magunk elől is. Egy idő után meg rádöbbenünk arra, hogy jó lenne nyugalomra lelni, megpihenni. Ez pedig, úgy gondolom, hogy ennél a Jézus Krisztus „menedékvárosnál” lehetséges. Menedéket nyújt, biztonságba helyez, és ebben az állapotban tanít, int az élet helyes mivoltára. Jó nekünk Benne nyugalomra lelni. Tedd ezt! Ámen
Kovács Mátyás Péter
Sándorhomok