Kolossébeliekhez írt levél 2: 1-7
„Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.”(5)
I.
Mindanyjúnknak vannak szeretteink, barátaink, akik tőlünk távol élnek. Sokszor érezzük, hogy, szeretnénk a tőlünk távol élő szeretteinkkel többször találkozni, több időt együtt tölteni, de a nagy távolság, vagy az országhatárok ebben megakadályoznak.
Ha feltesszük a kérdést, hogy mi által érezzük közel magunkhoz távoli szeretteinket, barátainkat először talán a telefont vagy az Internetet említenénk, hisz egy gombnyomás és hallhatjuk a hangjukat vagy láthatjuk őket, vagy a közösségi oldalakon egyszerre több száz ismerőssel is tarthatjuk a kapcsolatot.
A biblia egy nem túl modern, sőt a kapcsolattartás talán legősibb módjáról tanít, mely viszont nem csak értékesebb, de hatásosabb is, mint a telefon vagy az Internet, ez a szeretet. Akiket igazán szeretünk, azok felől úgy érezhetünk, ahogy az Ige is ír, jóllehet testben távol vagyunk egymástól, de lélekben együtt. Ajándék ez az igei üzenet azoknak a szülőknek, akik naponta aggódnak távol élő gyermekeikért, vagy a külföldön élőknek, akik csak ritkán láthatják övéiket. Isten ajándéka a szeretet, mely a távolság ellenére is lelki közösséget teremt.
II.
Az ember büszke, amikor az övéiről jót hall. Jólesik, ha azok, akiket szeretünk, viselkedésükkel nem hoznak ránk szégyent. Kellemetlen pedig családtag vagy barát viselkedéséért szégyenkeznünk. Pálnak is örömöt okoz a kolossébeliek rendezett élete és Krisztusba vetett hitének erőssége. Éljük úgy hívő életünket, hogy azok, akik hitre és hitben neveltek, szeretteink és barátaink, de elsősorban maga Jézus Krisztus büszke lehessen ránk. Ámen
Máthé Róbert
Patóháza