„És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.”
4 Móz. 25,6-9
Bálák Moáb királya felméri a helyzetet és tudja Izraelt nem lehet katonailag megsemmisíteni, inkább „lefekszik neki” – szó szoros értelemben. Arra biztatja a moabita nőket, hogy feküdjenek össze Izrael fiaival. Arra gondol, hogy madj leveszik a harcosokat a lábukról moáb bájai. A taktika tökéletes, és Baál Peornál meg akad az izraeli előrenyomulás, a harc helyett Izrael a moabita nők karjába veti magát. Az itt elkövetett paráznaságért persze később nagy árat kell fizetni, huszonnégy ezren pusztulnak el az Izraeliek közül, mert az elkövetett bűnnek következménye van.
Szomorú látni azt, hogy a „modern” világban mennyire fellazult a szexuális erkölcs, akár házasság előtti nemi élet, akár házasságtörés, akár fajtalankodás – gondolok itt az azonos neműek közötti kapcsolatokra s az ezek körül kialakult mizériára – van terítéken. Az ószövetségben a törvény a paráznaságot halállal büntette, ma meg bevett szokás, hogy ha az ember ráun „párjára” simán lecseréli, sőt a jog nem csak asszisztál a művelethez, szentesíti is.
Mondhatja bárki az ószövetség törvényei kegyetlenek, Jézus könyörületes volt az élé ráncigált paráznaságon kapott nőhöz, s ez igaz is, de Ő maga a mércét még feljebb teszi ” Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.” Mát. 5,28-29
Kálvin János szerint az Igaz Egyháznak három ismérve van: „tiszta” Igét prédikál, kiszolgálja a Sákramentumokat, és van Fegyelem, egyházfegyelem, „vájd ki azt és vesd el magadtól” mondja Jézus.
Biztosan tudom, hogy a mai „papoknak” nem kell dárdával járniuk s nem kell lessék ki, kivel, hol bújik össze, hogy aztán ledöfhessék a „paráznát” de azt is tudom, hogy paráznák nem öröklik Isten országát. Tehát most is halottak s ha meg nem térnek holtak maradnak mindörökké „… kinn maradnak … a paráznák” Jel. 22,15., nem mennek be az életre és ezt nekik is meg kell tudniuk.
Sajnos a református egyház sem mentes ettől a bűntől, sőt lelkészek és presbiterek is bele esnek nem Bálák, hanem a Sátán által felállított csapdába.
A mindenkori Fineásoknak nem csak sírni kell a bűnök fölött, arra is kell ügyelni, hogy „Isten népe” szent maradjon, tiszta maradjon, ne mocskolhassa be azt a bűn. És el kell mondani azt is Jézus nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Jézus nem akarja hogy huszonnégy ezren, vagy még többen elpusztuljanak. „…a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül…” Mát. 18,14
A döntés a tiéd… meg kell halnod a bűnnek, hogy élhess örökké.
Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod