„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk, kihoz a halálból is.” Zsolt. 68,20-21
Olvasandó: Zsolt 68, 20-36
Olyan időszakról beszél ez a néhány vers, amikor nagyon nehéz volt a választott népnek a sorsa. Sok mindent megélt már ez a nép: az egyiptomi fogságot és az onnan való szabadulást, a pusztai vándorlás nehézségeit, a honfoglalás harcait, de a letelepedés után is sok minden próbára tette őket, de velük volt Isten és győzelmet adott nekik.
Milyen jó, hogy ezen áldások nemcsak Izráel fiaira vonatkoznak immár, hanem ránk is. Mi is tudnánk sorolni, hogy mennyi minden terhel bennünket, vég nélkül tudunk beszélni harcainkról, betegségről és gyászról, de vajon el tudjuk-e mondani azt is, hogy mindezekben a harcokban ki az aki segített, ki az aki elkészítette a kivezető utat?! A zsoltáros nemcsak panaszkodik, de hálát is ad, hisz a hálaadás hozzá tartozik Isten gyermekének életéhez. Valaki egyszer azt mondta az állandóan panaszkodó barátjának, hogy ha számba venné azt a sok áldást, amit eddig Istentől kapott, nem lenne ideje panaszkodni. Jó lenne megszívlelni nekünk is ezt a tanácsot. Gondolkodj el ma azon, hogy mikor hagyta el utoljára ajkad a boldog felkiáltás: „Áldott az Úr!”. Mikor volt csordultig a szíved igazi örömmel annak köszönhetően, hogy megtapasztaltad Isten naponkénti gondoskodását és szabadítását?!
Vedd hát észre Istennek hatalmát életedben. Adj hálát ma azért a hatalomért is, mely Krisztus keresztje mögött van, hisz ez által a hatalom által győzetett le a halál, melytől mindannyian félünk. Hirdesd a mai napon Isten hatalmát, fenségét mely téged is kihoz a halálból Szent Fia által, ha hiszel benne. Ámen.
Nagy Róbert, Apa