Olvasandó rész: Jn. 6, 1-15
„Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tett, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra.” (14. vers)
Egy istentisztelet után a cinteremben megálltak beszélgetni az emberek. Arról tanakodtak, milyen aszályos a tavasz, s ki tudja így lesz-e termés. Egy idős férfit megkérdeztek, hogy szerinte lesz-e eső. A válasz így hangzott: a tavaly is volt, az idén is lesz. Így tekint előre az az ember, aki Isten gondviselését és hatalmát ismeri.
A történetben testileg, de lelkileg is jóllakott emberek ismerik fel Jézusban a várva várt, a megígért Segítséget. A jelenben tudnak és akarnak arról beszélni, amit a múltban megtapasztaltak. Ezen kívül még háromféleképpen tud az ember ehhez viszonyulni.
Meg tudjuk tenni, hogy istentelen módon magunknak tulajdonítsunk mindent, amit elértünk a múltban. Képesek vagyunk megfeledkezni arról, hogy Isten miként gondoskodott rólunk. Hajlandóak vagyunk elhallgatni gyáva módon mások előtt, hogy mi is észrevettük a jeleket, amelyet a Krisztus tett az életünkben. Mert jelek vannak. Jel, hogy még lélegezhetek. Ez is csoda, ahhoz képest, hogy mit érdemelnék Istentől. Van esélyem arra, hogy helyesen cselekedjek. Még van esélyem beszélni Isten csodáiról, amelyeket megtapasztaltam az életemben, bizonyítva Isten iránti szeretetemet, és van alkalmam, hogy ezzel szeretve segítsek felebarátaimon. Ámen.
Simon Attila,
Tamásváralja-Nagytarna