János 6.
“Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.”
(56v.)
János evangéliuma 6. fejezetében arról olvasunk, hogy komoly nézeteltérések alakulnak ki Jézus és az Őt hallgató sokaság között, illetve Jézus és a farizeusok között. Mi lehet ennek az oka?
I.
A 6. fejezetben szereplő, Krisztust követő sokaság csalódott Jézusban. A. fejezet elején arról olvasunk, hogy Jézus megvendégel ötezer férfit. Jóllakásig ehetnek az ingyen kenyérből, és még marad is. Az ilyen jellegű csodáknak hamar hírre szokott menni. Érthető tehát, hogy ugrásszerűen megnő a Krisztuskövetők száma, mert kapni szeretnének valami kézzelfogható, földi, testi, ajándékot. Szeretnének megint jóllakásig enni az ingyen kenyérből. Minden elvárásuk ellenére Jézus nem szerez nekik potyalakomát, hanem lelki eledelről, mennyei kenyérről, az Ő testéről és véréről, úrvacsoráról beszél. De ez már nem olyan érdekes és vonzó számukra. Sokszor mi magunk is a Krisztussal való közösségünkben túlságosan a testi dolgokra figyelünk. Imádságainkat meghatározzák a testi kérések. Talán csalódunk is, ha nem kapunk meg mindent, amit kérünk.
II.
Krisztus lelki közösséget akar veled. Megadja a testi táplálékot, a mindennapi kenyeret is, de azt akarja, hogy te először az Isten országát keresd. A lelki összetartozás kifejezője, megélési lehetősége az úrvacsora. Az úrvacsorázó emberről mondja az Ige, hogy „eszi az én testemet és issza az én véremet”
III.
Az úrvacsorázó ember életében csodálatos ajándék, hogy Krisztus benne lakozik és ő Krisztusban. Olyan ez a kapcsolat, mint az anya és gyermek közötti köldökzsinór kapcsolat. A hit köldökzsinórján keresztül érkezik hozzád naponként megannyi csodás erő és testedet, lelkedet megtartó táplálék. Ámen
Máthé Róbert,
Patóháza