János 5:35-51
“Én vagyok az életnek ama kenyere…”
(35a).
Leborul a fátyol. Az eddigi indirekt módon kifejezett gondolatok után, Jézus direkt módon most kijelenti, hogy végre minden lelki éhező és szomjúhozó megtudja ki adja számára az igazi gyógyulást adó táplálékot. Ő az életnek kenyere. Azok, akik hozzá önnek, eleget találhatnak Őbenne. A történelem során sok hadvezér, politikai párt elnökjelöltje stb. tűzte a nyomorúság idején zászlajára a “kenyér” szót. Vajon ezek az emberek saját éhségüket és szomjúságukat ki tudták elégíteni? Hát egy egész országét? A világét? Ideig-óráig lehet, ameddig tart a neves római császár megállapításából származó földi “kenyér és cirkuszi” mutatvány. Jézus ennél sokkal többet ad! Az Igéből kiderül, hogy önmagát akarja adni, amit egyesek nem vettek észre. A zsidók jelt kérnek, hogy végre ássanak és higgyenek. Ha Isten Fia előttük állhatott tökéletes emberi mivoltában és nem ismerték fel, akkor kétségtelen, hogy semmilyen jel sem győzheti meg őket. Isten karata az, hogy mindenki, aki Krisztust felismeri megváltást nyerjen és feltámadjon az utolsó napon. Ő az élő kenyér.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek