„Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
(Jn 6, 27)”
Jézus munkára szólít fel! Munkálkodni, dolgozni azt jelenti, hogy végezni a feladatot, amit Isten a teremtett emberre bízott még az Éden kertjében, hogy „mivelje és őrizze azt”.(1Móz 2,15)
„Ne az eledelért!” – mondja Jézus. Hát akkor miért másért? – mondhatná az olvasó. Ne értsük félre, Jézusnak igenis gondja volt és van az ember mindennapi eledelére. Ezt bizonyítja a tőle tanult Mi Atyánk ismert sora: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”, vagy a fenti Igét megelőző történet, amikor 5000 embert lakat jól földi eledellel.
Érdemes valamin elgondolkodni a mai napon. Sok ember azért dolgozik, hogy egyen, és azért eszik, hogy dolgozhasson tovább. Mi megelégszünk csak ennyivel? Nem érezzük, hogy ez a sziszifuszi hajsza értelmetlen? Ha valóban ennyi az élet, akkor az csak félélet, életféle, félelmetes élet.
Még jó, hogy Jézus nem hagyja annyiban az 5000-ek megvendégelésénél, hiszen mondták is: ilyen király kell nekünk, aki kenyeret ad ingyen! Ő ennél többet akar adni, Ő az örök életre akar minket táplálni. Ez a táplálék az Ő szava, Igéje, szeretete, amely soha el nem fogy, mert ez legyőzte a halált is.
Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd