“És szólt az Úr Mózesnek az Áron két fiának halála után, akik akkor
haltak meg, amikor az Úrhoz járultak” (3 Mózes 16: 1)
A 16. rész az évenként egyszer bemutatott engesztelő áldozatnak a
törvényét írja le részletesen, amelyet a szentek szentjében kellett
elvégeznie a főpapnak.
Isten ezt a törvényt akkor adta ki, amikor Áron főpap szívében még
ott volt a fájdalom két fiának elvesztése miatt. Bizonyára letelt a
gyásznak az ideje, mégis a főpap nehezen tudott vagy egyáltalán nem
tudott felejteni, emlékében hordozta gyermekeit. El tudta fogadni,
hogy Isten szent akarata teljesedett ki, barátai vigasztaló szóval
vették körül, szolgálata lefoglalta minden idejét, éjszakai álmaiban
visszajárhattak szerettei, mégis hiányoztak életéből.
Amikor olyan emberekkel állunk szóba, akik elveszítették akár
hitvesüket, akár gyermeküket, akár szüleiket, akár testvérüket,
bárkit, aki hozzájuk tartozott, mindig ezt hallhatjuk tőlük: hiányzik
vagy hiányoznak nagyon. Pedig a keresztyén embernek több a lelki
kapaszkodója , mint volt az Ószövetség emberének: a feltámadott
Krisztus, Aki legyőzte a halált és hitünk szerint minket is részesít
majd ebben az örömben és a velük való találkozásban bízunk, mégis a
hiány, az űr oly nehezen pótolható. Nem lehet plusz-cselekedetekkel
betölteni, nem lehet kipótolni a hiányt és a hiányzókat sem másokkal
felcserélni, mégis van megoldás: újra és újra oda kell figyelni Isten
szavára, aki mindig új feladatokkal bíz meg, vagy annyira képes
megerősíteni, hogy folytatni tudjuk az elkezdett munkát. És fel kell
tudnunk mindig állni fájdalmainkból, gyászunkból, elesettségünkből,
nekünk kell vigasztalnunk másokat, pedig mi is vigasztalásra szorultak
vagyunk. Vigasztalni csak az tud igazán, aki maga is megvigasztalódik.
Áronnak két nagy vigasztalása lehetett:
1. Két fia szolgálat közben, az Úr szolgálatában halt meg. Abban a
szolgálatban, amelyben el kell égnie az ő életének is. Amit fiai nem
végezhetnek el, ő még megteheti, ha idősen is, de még szükség van rá.
2.Isten óvja és védi az ő szolgájának életét: “…ne menjen be
bármikor a szenthelyre…,hogy meg ne haljon”-hangzik Isten
figyelmeztetése felé Mózesen keresztül.
Bizonyára neked is vannak olyan pontok az életedben, amelyek tovább
tudnak lendíteni és azt mondod: Még érdemes, még kell, még van
folytatás, mert Istennek szüksége van rád. Személyesen téged szólít
meg az élet Ura: tartsd arcodat a szélbe, emeld fel szemed az égre,
onnét mindig segítség és erő érkezik.
Fodor Lajos
Halmi