„Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat…” 3Móz. 11,44/B
A napokban olvasott fejezetekben nagyon gyakori a szent és a tiszta fogalmaknak a jelenléte. Amikor ez a két fogalom a Szentírásba egymás mellett szerepel, akkor olyan tárgyakra, dolgokra, vagy személyekre kell gondolnunk, melyek Istennek voltak szentelve, Neki voltak elkülönítve. Ebben a 11. fejezetben arról van szó, hogy Isten az Ő népe számára elmondja, hogy melyek a tiszta – fogyasztásra alkalmas – illetve a tisztátalan állatok. Ezeket a tisztátalan állatokat kerülni kellett, mert ha az ember megfertőződött, akkor nem mehetett Isten színe elé. Bennünk talán feltevődik az a kérdés, hogy miért nem ehetett meg Izrael minden állatot? Két magyarázatot is lehet erre adni: egyfelől a higéniára kell gondolni. Mert ezek olyan állatok voltak, amelyek könnyen bomlottak, fertőzéseket is hordoztak magukban. Másfelől pedig, ezek a tisztátalan állatok Izraelt körülvevő népek vallásában jelen voltak, és gyakran magukat az istenségeket jelképezték.
Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy nem figyelünk oda, hogy mivel táplálkozunk. És ez igaz, mind a testi, mind a lelki táplálkozási szokásunkra is. És most csak a lelkiekre figyeljünk: mennyi gonosz szándék, rettenetes cselekedet, igazságtalan tett, hazug beszéd általi előrehaladás van ebben a világba, melyek nekünk tetszenek. Az ilyen emberekhez próbálunk meg hasonlítani, mert így él mindenki, és mi sem akarunk lemaradni, így viszont tisztátalanokká válunk. Igen ám, de ha ez bekövetkezik, vagy már bekövetkezett, akkor az Istennek elkülönített, szent állapottól nagyon messze kerülünk. És mi emberek képtelenek is vagyunk önmagunktól megtisztulni: ezért imádkozzunk mindig azért, hogy Krisztusunk megtört teste és vére engesztelő áldozat legyen az Úr előtt a mi bűneinkért, és próbáljunk meg olyanokká válni, akikben kedvét, és gyönyörűségét leli az Úr.
Kovács Mátyás Péter
lkp.