Olvasandó: 4Móz 14, 26 – 46
Kedves Olvasók, ritka ige az ilyen, amikor Istent ilyen haragvónak ismerhetjük meg, hiszen Őt legtöbbször szeretetteljesnek, kegyelmesnek és irgalmasnak olvassuk és tapasztaljuk. Ez a történet azonban egy megrázó részt ismertet Isten és Izrael történetéből. Mózes elküldi a kémeket kikémlelni a földet, ahová bevinni szándékszik őket, mert ott ellenséges népek laknak. A kémek elmennek, mindent, amit lehet megnéznek, de csak Józsué és Káleb jön vissza örömmel, a többiek mind lebeszélni akarják a népet arról, hogy elfoglalják az kijelölt földet. Annyira befolyásolják, felingerlik és ellenségessé teszik a népet, hogy az vissza akar fordulni Egyiptomba, mert ott “jobb volt”. Isten ezért nagyon megharagszik, hogy szeretetét így kicsúfolták és eldönti, megbünteti a népet.
Azokért, akik hazugságokkal tértek vissza és felingerelték a népet Isten ellen, és a népet, aki nekik hitt, nem Istennek, megbünteti az Úr, mégpedig úgy, hogy a kémlelés napjai számával egyenlő évet kell vándorolniuk a pusztában, azért, hogy ez a nemzedék kihaljon, mert nem mehet be az ígéret földjére. Negyven évnyi vándorlás vár tehát a kételkedő szívű népre, Józsuéra és Kálebre pedig a megígért föld. Sokszor mi sem vagyunk elégedettek azzal, amit Isten mutat nekünk otthonként, hazaként. Jobbat, szebbet, gazdagabbat keresünk. Sajnos a legtöbben elvesznek ebben a keresésben és életük végére sehová sem jutnak “haza”. Ezt testi-lelki értelemben egyaránt komolyan kell venni. Isten haragudni is tud, ha csak a kemény, elégedetlen szívünket adjuk neki! Keressük meg ma is azt dolgot, helyzetet, ajándékot, amiért hálásak lehetünk Istennek, hogy otthonunk lehet itt, ezen a földön, amit ő adott a mi őseinknek. Ámen.
Somfalvi Edit
Túrterebes