„Jézus felemelve a hangját ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem, és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.”
Jn. 12, 44-46
Olvasandó: Jn. 12,44-50
Aki hisz énbennem – mondja Jézus, de vajon ki az, aki elmondhatja magáról, hogy ő azok közé tartozik, akik hisznek Jézusban? A hit ugyanis titok, Isten titka. Egy másik helyen a Szentírásban azt mondja Jézus, hogy vannak, akik előtt bezárul a titok, és vannak, akik előtt megnyílik.
A kérdés az, hogy hova tarozunk mi? Bezárul-e előttem Jézus titka, vagy megnyílik? Ennek jele van. Ha a hit titka megnyílt előttem, akkor világosságban járok, ami azt jelenti, hogy végtelen boldog lettem, mert ebben a hitben megtaláltam mindent, ami Isten világát jelenti. Az ilyen ember érti a világot, az embert, az életet, az örök életet. Tudom mi következik a halál után, bátran énekelhetem: „nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából”. Aki ebben a hitben él, annak boldog a szeme, mert a szem a lélek tükre, boldog a füle, mert nemcsak hall, hanem ért is.
Kérdezzük meg ma magunktól: mi megnyertük-e már ezt a Jézusban való hitet? Nem arról a hitről van szó, amibe beleszülettem, vagy amit szüleink, nagyszüleink megtanítottak, hanem arról a hitről, amit maga Jézus tanított meg nekem személyesen igéje és Szentlelke által. Adja Isten, hogy mikor Ő mindent nekünk adott, ne maradjunk vakok, süketek és bezártak, hanem legyünk olyanok, akikre Jézus azt mondja: ti vagytok a világ világossága, mert aki bennem hisz, nem járhat sötétségben. Ámen.
Nagy Róbert, Apa