„Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitöket.” Zsid 13,7
Közeledve az év végéhez mindenki kissé elcsendesedik és visszaemlékszik az elmúlt esztendő szépségére, sikerére, kudarcára, fájdalmára egyaránt. A mai ige azonban másra szeretne minket emlékeztetni. Elsősorban arra, hogy emlékezzünk meg az elöljáróinkról, vagyis vegyük figyelembe az ő életüket. Figyeljünk azokra, akik hozzánk közel álló személyek, akik egész évben mellettünk voltak, befolyásolták döntéseikkel, életükkel a mi életünket. De azokról is meg kell emlékezni, akik a mi családi, ismerősi körünkhöz tartoznak. Annyira jó hallani azokat a vallomásokat, melyek arról szólnak, hogy szüleim, nagyszüleim becsületre, Istenfélelemre neveltek. Hogy megfogták a kezünket és vasárnap közösen mentünk el a templomba. Milyen áldott elöljárók az ilyen emberek.
Másfelől ez az ige figyelmeztetni is akar minket: legyünk mi is olyan emberek, elöljárók, akikre szívesen emlékeznek vissza az utódaink. Legyünk olyanok, akik gyermekeinknek és unokáinknak mertünk szólni Istenről, és az Ő csodálatos tetteiről. Legyünk olyanok, akiknek az életét, Istenhez való ragaszkodását örömmel és szívesen követik a mellettünk lévők.
Harmadszor azok, akik így elöljárókként jelenek meg az emberi szívekben, azok ezt az életet megtanulták valakitől, Jézus Krisztustól. Róla azt mondja a 8. vers: „tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Ő minden embernek a legigazabb és legtökéletesebb elöljárója, Őt kövessétek. A követésen túl azonban ott kell legyen bennünk az engedelmesség és a szófogadás is. (17 v. ) Így induljunk neki az újesztendőnek, hogy Jézust követve, engedelmes lélekkel, szófogadó szívvel váljunk mi is Istennek áldott elöljáróivá, akikről szeretteik jóindulattal emlékeznek meg.
Boldog új évet kívánok a Sándorhomoki Református Egyházközség vezetőségének, valamint magam és családom nevében, minden kedves hívünknek!
Kovács Mátyás Péter
Lkp.