Az Ombodi Református Egyházközség november 26-án „100 éves a Magyar Protestáns Tábori Lelkészség” címmel ünnepséget szervezett. Az ünnepi istentiszteleten Ft. Csűry István nyugalmazott püspök hirdetett igét, megemlékeztek Soltész Elemér püspök-altábornagyról majd megkoszorúzták az Ombodon született tábori püspök emléktábláját – tudtuk meg Jobb Domokos lelkipásztortól.
Az ünnepi istentiszteleten, Ft. Csűry István püspök, Péter apostol közönséges II. levele, 3. fejezetének 14-15. versei alapján hirdette az igét. Több párhuzamot is találhattunk Soltész és Csűry között, hisz mindketten tanítottak iskolában, szerkesztettek egyházi lapot, voltak főjegyzői egyházkerületünknek, jártak zsinati tagként tanácskozásokra, lettek püspökök és megérték a nyugdíjas éveket.
Az ombodi lelkész miután köszöntötte az egybegyülteket és megköszönte a püspök úr igei szolgálatát, röviden felemlített néhány eseményt Soltész Elemér életéből, aztán megkoszorúzták az Ombodon született tábori püspök emléktábláját. A koszorúzás előtt és után az ombodi presbiterek énekeltek katonadalokat.
Felemelő volt az ünnepi alkalom. Nem csupán az a cél a megemlékezéseinkkel, hogy ne feledjük elődeinket, hanem, hogy példájukból tanulva álljunk helyt a jelenben s építsük a jövendőt népünk megmaradásáért az Isten dicsőségére. In memoriam D. Soltész Elemér püspök-altábornagy.
Már 1917-ben elkészült egy törvénytervezet ami az egyesített császári és királyi Hadsereg valamint a magyar királyi Honvédség keretén belül a protestáns felekezetek lelkészeit lett volna hivatott szerkezeti egységbe rendezni, de az I. világháború lezárásáig nem sikerült a tervezetnek törvény erőre emelni. A történelem kusza alakulása, a monarchia felbomlása, a tanácsköztársaság és Trianon után alakul újra a magyar haderő. 1922-ben kiadott 19582/1.sz. rendelet mondja ki, hogy Protestáns Tábori Püspökséget kell létrehozni. Egy évre rá Horthy Miklós 1923. február 9-én Soltész Elemért, a királyhágómelléki egyházkerület főjegyzőjét, Nagybánya református lelkipásztorát a Magyar Tábori Lelkészség élére nevezte ki püspöknek. Ő lesz a testület első püspöke tehát. A Protestáns Tábori Püspökségről szóló Szabály 1922. IX cikkelye kimondta, hogy „a mindenkori tábori püspök három, egymástól független, de egymásra utalt magas hatóság végrehajtó közege. Képviselője egyrészt a két protestáns egyház (református és evangélikus) érdekeinek a honvédelmi hatóság előtt, másrészt a honvédség jogos érdekeit képviselte a két történelmi protestáns egyház főhatósága előtt”.
Soltész 1874. április 18-án született Ombodon. Iskoláit ugyaitt kezdi, majd gimnáziumi és teológiai tanulmányait Debrecenben folytatta 1884-1896 között. Teológiai évei alatt 1894-től 1895-ig a Heti Közlöny szerkesztője,
1896-tól 1897-ig gimnáziumi segédtanár, aztán egy évig senior volt.
1898-1899-es tanévben a párizsi protestáns teológiai fakultás hallgatója volt.
1899 decemberétől 1923-ig. Nagybányán lesz református lelkész.
1900-tól egyházmegyei levéltárnok,
1906-tól a tiszántúli egyházkerület aljegyzője.
1906-1919 között Révész Jánossal szerkesztette az Igehirdető című folyóiratot.
1911-ben tanácsbíró,
1915-ben a tiszántúli egyházkerület aljegyzővé választja,
1917-ben zsinati póttag és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja.
1921-ben királyhágómelléki egyházkerület főjegyzője lett.
1923. február 9-én nevezték ki tábori püspöknek. Katonai rendfokozata tábornok. 1928-ban zsinati rendes tagja.
1929-ben a debreceni magyar királyi Tisza István Tudományegyetemen a hittudományok tiszteletbeli doktorává avatták.
1944. július 1-jétől altábornagy.
1946-ban megválasztották a numizmatikai társaság elnökének.
A kommunisták hatalomra jutásakor 1948-ban nyugdíjazták, ez év őszétől a pápai Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanára volt.
1957. augusztus 7-én halt meg Budapesten, Debrecenben helyezték örök nyugalomra.
Emléke legyen áldott!
