Vir gnak vir ga, vil gnak vil ga | Szatmári Református Egyházmegye Honlapja
Kezdőlap / Gondolatok / Vir gnak vir ga, vil gnak vil ga
[*~ alt *]

Vir gnak vir ga, vil gnak vil ga

Gyalogos ember l v n sokf le emberrel van alkalmam tal lkozni az utc n. El g, ha az arcokra n zek, s m ris hajlamos vagyok tvenni a szembej v k hangulat t. Egyik blaz rt szemekkel b mul el re, l tszik, hogy gondolatban m r el r bb tart, s nem a f nyes j v t nd klik el tte. M sik szemp r tele k nnyel, m lyen megb nthatt k: tal n szerelmi csal d s. Harmadik ppen csikket kotor szik a kocsma el tti hamuz ban, b rmily hihetetlen, ez t nik szinte a legboldogabbnak, mert, aki keres, tal l. Sokf le ember, kedv, letkedv, c l n lk l. Sokan mag nyosan, m g ha t rsas gban is vannak, l tszik, hogy f j az let.

Egyszer egy ilyen ember ballagott haza egykedv en az orvost l. Kezeit zsebre t ve, nem n zett se jobbra, se balra, csak maga el meredt szomor an. Egyed l volt, nem tartozott senkihez, ez rt vehette tudom sul nyugalommal a diagn zist: nem gy gy that . Csak r tta az utc kat, nem sz m tott, esik vagy f j. Gondolatai nem voltak, legyen m r v ge. Tudom sul vette az llapot t, k zdeni nem akart, nem volt ereje hozz . Persze nem dobta el az let t, de megb k lt valahogy. Ment, lassan, fej t lehajtva, szemben a sz llel. L p sr l l p sre. Hirtelen meg llt, valami szokatlan bontotta meg az egyhang s got.

szrevett egy vir got. Azt a vir got, ami m g reggel nem volt sehol. Hogy is lett volna, hiszen csupa beton minden. Egy s rga kis foltocska… egy betonreped sben. Hogyan? Mi ta? Mi rt? K rd sek sorj ztak a fej ben, mik zben szinte megbabon zva n zte az rva kis letet. K zben pillanatonk nt megh kkent saj t mag n is. R g ta nem rdekelte szinte semmi, s most egyszerre itt ll, s n zi ezt a pici csod t… s k rd sek fogalmaz dnak meg benne. Furcsa rz s volt… megint rezni. rdekl dni valami ir nt, sz pnek l tni valamit. M r el is felejtette szinte, hogy milyen az. Nem tudott szabadulni. A vir g tisztas ga, l te, kisug rz sa fogva tartotta. Leguggolt a vir gocska el , kiny jtotta az ujjait, vatosan meg rintette a vir g szirmait, nem tudta mi rt teszi, csak rezte, hogy meg kell tennie. Puha volt s meleg. Meglep en szokatlan ez egy vir gt l. A vir g lni akar sa teljesen letagl zta, mag val ragadta. P r l p sre volt csak otthonr l, m gis rohant.

A vir gnak sz ks ge van r ! tl tt fel benne egy pillanatra. De m r futt ban csak. Vitt k a l bai, a sz ve. Azok az rz sek amiket m r r g eltemetett mag ban. Felvitte a lak sba, s helyet, meg f szket csin lt neki egy r gi cser pben, elrendezte a f ldet, vatosan beletette a n v nyk t s helyet csin lt az ablakban egy v dett helyen. rje a nap, de a sz l ne b ntsa. Gondosan, vatosan. V gtelen nyugalommal s szeretettel n zte a kis n v nyt. r kon t. Besz lgettek, szavak, hangok n lk l, csak az rz kek nyelv n. Az ember hossz -hossz vek ta nyugodtan s pihentet en aludt. Elker lt k a r mei, a f jdalmai. Reggel kipattant a szeme s a vir got kereste a tekintet vel. Ami nem volt neh z, hiszen m g elalv s el tt abba az ir nyba ford totta az gy t. Igen!! Ott volt, v rta, hogy felkeljen, s addig a reggeli napf nyben illegette a szirmait, szerette a napot. Az ember megnyugodott, elmosolyodott s a sz khez l pett ahov este a ruh it hajtogatta. V gigkutatta a zsebeit s megtal lta a gy r tt pap rt, amit m g tegnap adtak neki az orvosn l. El vette, elolvasta jra, egy n v s egy telefonsz m, egy j lehet s g, egy komolyabb es ly. Felemelte a telefont. T rcs zott. Most m r lni akart… Volt Ki rt.

Paradicsomnak te sz p l f ja, S ron r zs ja, add vissza minden lekonyult ember sz v be az lni akar st, az letkedvet. Hogy kezdjenek el lni. Hogy legyen mit mes lni. Hogy ne f ljenek az lett l.

R cz Ervin

Szóljon hozzá