,,Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte. Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja. Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot” – (1Mózes 21,1-8)
Az Úr pedig meglátogatta Sárát… Fontos meglátnunk azt, hogy az Úr hogyan cselekszik. Először: Isten úgy cselekszik, hogy eltervez, eldönt valamit. Sok helyen beszél erről a Szentírás, hogy Isten bizonyos üdvtörténeti dolgokat eleve elhatározott, eltervezett. A második: amit Ő eltervezett, azt kijelenti. Ezt nevezzük röviden próféciának. Ez a szó azt jelenti: előre megmondani. De mit mond meg előre? Azt, amit már az Ő tervében lefektetett. A harmadik: amelynek most is tanúja vagyunk, hogy Isten amit eltervezett, amit bejelentett, azt valóra is váltja, véghez viszi, meg is cselekszi. Miért van ez így? Csodálatos, hogy ennek a világnak és benne nekünk, embereknek a sorsunk és életünk, nem másnak mint az örökké való Istennek kezében van. Annak az Istennek, akinek e felolvasott igerészben gondja volt az idős Sárára, hiszen megígérte, hogy egy fiú gyermekkel fogja megáldani. És lám, Isten megadta számukra azt, amire annyira vágytak, hogy beteljesedjen az, amit már megígért Ábrahámnak, hogy nagy néppé teszlek. Isten a mi életünkben is sok mindent bejelent, sok mindent üzen, még pedig azért, hogy hittel várjuk annak beteljesedését. Megemlékezett az Isten Sáráról, de megemlékezik rólad is, ha hiszed azt, amit neked személyesen ígér. Egyszer és mindenkorra komolyan kellene venni amit kapunk ígéret ként az Úr Istentől. Hiszen minden szava igazság. De ehhez hitre van szükség. Jelenvalóvá teszi azt, amit Isten a jövőben ígér. Isten ígéreteiből, mint meglevő valóságból táplálkozik. Valóban kell kérni, hogy növeld a mi hitünket. „Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondotta, és akképpen cselekedett az Úr Sárával, amiképpen szólt.” Veled sem fog másképpen cselekedni, csak amint ígérte, ezt hidd és vedd komolyan. Ámen.
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob