„Jóindulattal beszélt vele és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. Kicseréltette rabruháit és Jójákin állandóan vele étkezett egész életében.” – (Jer 54, 32-33)
Bekövetkezett az ítélet. Jeruzsálem pusztulásáról olvashatunk Jeremiás könyvének utolsó részében. Lelki szemeink előtt láthatjuk, ahogyan elpusztul a szent város, a templom. Azt is láthatjuk, hogyan zsákmányolják ki a templomot: a felszerelést széthordják, a nemesfémeket, aranyat és rezet is viszik. A lakosságot fogságba hurcolják. Teljesen reménytelen a helyzet. Aztán ahogy szokott lenni, az ember elgondolkodhat azon, mit kellett vagy lehetett volna másként tenni, de már túl késő, az ítélet bekövetkezett. Vajon lesz-e szabadulás? A remény fénysugara csillan fel a könyv végén, hiszen Nebukadneccár utóda, Evil-Meródak babiloni király kihozatja a börtönből Jójákin júdai királyt, jóindulattal beszél vele, vele étkezik. Nincs minden veszve, lesz folytatás, lesz még újrakezdés.
Nehéz helyzeteinkben sincs minden elveszve, van folytatás, lehet újrakezdés, csak azért mert Isten is jóindulattal, szeretettel beszél hozzánk, és kegyelme által cselekszik mindannyiunk életében. Ámen.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja