,,Így tegyetek ti is felajánlást az Úrnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Adjátok oda belőle az Úrnak szóló felajánlást Áron főpapnak!” – (4Móz 18,28)
Olvasandó: 4Móz 18,1-32;
Mózes 4. könyve, mely Izrael népének a megszámláltatásáról szól, ugyanakkor az Úr különféle rendeléseit tartalmazza, mindig elcsodálkozom azon, hogy milyen pontossággal és odafigyeléssel fogalmazott az Úr Isten a választott nép számára. Ott van benne elsősorban az, hogy mit kell tenniük megfogalmazva, mint egy parancs és ez mindig kettősséget von maga után. Ha úgy cselekszik akár Áron vagy Mózes és az ő fiaik, ahogyan az Úr kéri élnek, ha nem, és ellenszegülnek vagy valamelyik parancs ellen vétkeznek, meghalnak. Talán a mai igehallgatónak ezen kifejezései a Szentírásnak félelmet kelthetnek és kissé elidegeníthetik az Urat maguktól, de úgy gondolom sokkal inkább arra kell nekünk figyelni, hogy az Úr Isten mindig csak a javunkat akarja. Hiszen Ő a teremtőnk, és ahogyan egy szülő félti és óvja minden bajtól gyermekét, éppen így tesz Ő is veled. Nem ártani, nem bántani akar, hanem megvédeni, sokszor saját magunktól, a rossz döntéseinktől, esetleg a kapzsiságunktól. Sokszor fordul elő ebben a fejezetben is, hogy amit az Úrnak szentelsz vagy viszel, a neki szánt ajándék tulajdonképpen őszinte kell legyen. Szívből és lelkesedésből add oda, ami őt megilleti. Amit az Úrnak viszel, annak felelőssége már téged terhel! Mert, hogy milyen lelkülettel adod oda, jóllehet emberek nem látják rajtad, csak a te Urad és teremtőd, éppen ezért kell ezt olyan alázattal tenni, hogy legyen benned egyfajta szent félelem is. Áldozzatok az Úrnak a hűségetekből, szeretetekből és kérjétek az ő megtartó kegyelmét életetekre. Ámen.
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob