“Aki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot” (Péld 12,16).
A szebbik nem napjának estéjén írom e sorokat. Ez a nap ünnep az életemben: ma hozták haza a szülészeti osztályról a negyedik unokámat. Örömünnep, amikor a családba új élet érkezik, függetlenül attól, hogy fiú vagy leány-Isten ajándéka. Isten férfiúnak és nőnek teremtette az embert, gyermekeink és unokáink férfi és nő szerelméből születnek.
Az egész 12. rész az ellentétekről való bizonyságtevés, olyan formában, hogy az ellentétpárnak az első része a pozitívum, második állítása pedig a negatívum. De így kerek a világ: vannak benne tetszetős dolgok, de a nem szeretett élethelyzeteket is el kell hordozni. Bölcs Salamon arra tanít meg bennünket ebben a részben, hogy a jót kövessük és aszerint is éljünk. Isten elénk adja a választás lehetőségét, az életet és a halált, de azt is hozzáteszi, hogy válasszuk az életet.
Az igazán szóló az igazságot mondja, aki hamisan szól, álnokul beszél. Megtörténik, hogy az álnokul szóló annyira meggyőző tud lenni, hogy elhiteti, nála van az igazság, meg sem gondolja, hogy hamar utolérik. Nemcsak az igehirdetés igaz beszéd, annak kell lennie minden emberi beszédnek a mindennapok szintjén is, ahogy Jézus is tanította: A ti beszédetek legyen igen-igen, nem-nem.
Szívnek indulatából szól a száj,
észnek akaratából beszél a nyelv,
Isten zabolát vet, mederbe terel:
szád őt áldja,
nyelved róla beszél.
Ámen.
Fodor Lajos