„Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az.” – (Márk 11,20-23)
A tanítványok elálmélkodnak azon, hogy a fügefa kiszáradt, hiszen Jézus Izráelt értette a terméketlen fügefán. Jézus, mint jó kertész mindent megtett azért, hogy a fügefa, olajfa és a szőlő jó gyümölcsöket teremjenek, de ezek csak látszólagosan voltak gyümölcsfák, amelyeknek volt ugyan levelük, de más nem. Olykor ilyenek vagyunk mi, emberek is: kifelé szép fákhoz vagyunk hasonlóak, de gyümölcseink nincsenek. Csodálatosak megnyilvánulásaink, igazi szókincsekkel rendelkezünk beszédeinkben, még önkéntes munkát is vállalunk, de Jézushoz semmi közünk. A fügefán előbb van gyümölcs, utána levél, Jézus jogosan vár gyümölcsöt, amivel az éhséget csillapíthatta volna, de gyümölcsöt nem talált. Gyümölcsök nélkül, hogy mondhatjuk magunkat keresztyéneknek? Távol maradunk Jézustól! Jézus azt erősíti meg tanítványaiban, hogy vele minden lehetséges, aki benne bízik, annak minden megadatik. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek