„Végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy az Úr beszéde terjedjen, és dicsőítsék, úgy, mint nálatok is, és hogy megmeneküljünk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert nem mindenkié a hit!” – (2Thessz 3,1-2)
A levél végéhez közeledve Pál arra kéri a thesszalonikai gyülekezet tagjait, hogy hordozzák imádságban őt, munkatársait és legfőképpen az evangélium terjedését. Pál rengeteget imádkozott a megtért hívőkért, itt pedig arra kéri őket, hogy ők is hasonlóképpen tegyenek, imádkozzanak az evangélium hirdetőiért. Ebből azt kell megértenünk, hogy az ima, egy kölcsönös gyakorlat kellene, hogy legyen. Nemcsak az a fontos, hogy a lelkész imádkozzon a gyülekezet épüléséért, áldásaiért, lelki előremeneteléért, hanem ugyanolyan fontos az is, hogy a gyülekezet hordozza imádságban a lelkésze életét, munkáját, harcait.
Imádságban sok mindent kérhetünk a mennyei Atyától. A mai napon azonban ne csak magunkra gondoljunk, hanem próbáljunk meg imádkozni az evangéliumért, annak terjedéséért, lelki ébredésért, hogy minél többen meghallják és befogadják a Világ Világosságát, ebben az egyre sötétülő világban.
Ehhez kapcsolódóan pedig azért is lehet imádkozni, hogy az Úr beszédének terjedése elől eltűnjenek az akadályok, a gonosz és alkalmatlan emberek, akik ellene akarnak állni. Akkor is voltak és ma is vannak ellenségei az evangéliumnak, mert nem mindenkié a hit, nem mindenkinek van füle a hallásra. A keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje. Imádkozzunk, hogy terjedjen az Úr beszéde, akár általunk is, hogy dicsőítsék Isten háromszor szent nevét mindenhol. Ámen!
Vajda Szabolcs slp.
Szatmár-Németi