„Mert azt mondta nekem az ÚR: Oly nyugodtan szemlélődöm sátramból, mint a hőség verőfényes nappal és mint a harmatfelhő az aratás hevében.” (Ézsaiás 18, 4)
Ez az ige akkor hangzott el, amikor a nagyhatalmi státusz megerősítéséhez és növeléséhez Egyiptom szövetséget akart kötni Izráellel, hogy harcba szálljanak Asszíria ellen. Emberi mesterkedések és számítások alapján akarták befolyásolni a jövőt. Ez mindig így volt, azonban napjainkban sokkal hatványozottabban érezzük a nagyhatalmak taktikázását. Nem mindegy, hogy ki kinek az oldalára áll. Nem mindegy, hogy merre billen el a hatalmi mérleg nyelve. Az igazság az, hogy minden elképzelés aggodalomra ad okot. Bárki is győz, annak lesznek kedvezőtlen következményei.
Ha csupán a magunk oldaláról nézzük az eseményeket, akkor könnyen megkeseredhetünk. Isten szemszögéből viszont egészen másként néz ki minden. Amíg némelyek azt gondolják, hogy a világ sorsát alakítják, addig Isten gond nélkül szemlélődik. Ez egyeseknek jó alapot szolgáltat, hogy vádolhassák az Urat. Lám, nem is tagadja, hogy csak tétlenül vizslatja, ahogyan „forr a világ a vad tengere” (Berzsenyi). Igaz volna, hogy magára hagyta a világot az Úr a teremtés után? A mennyei lét nyújtotta biztonság miatt teljesen közömbössé vált irántunk? Nem szabad ilyet feltételeznünk az Atyáról, aki értünk adta a Fiát.
Isten szemlélődése nem jelent tétlenséget. A prófétai kép is erről árulkodik. Az Úr úgy szemlélődik „mint a hőség verőfényes nappal és mint a harmatfelhő az aratás hevében”. A meleg és a harmat nélkülözhetetlen a palesztin vidéken az aratáshoz. Ezért a harmat, legtöbbször Isten gondviselésére utal. Szóval, amíg Isten csendesen figyeli az emberek nagyszabású terveit és ügyeskedéseit, addig is gondviselő szeretettel munkálkodik, továbbá előkészíti a gazdag aratást. Ez a mi nagy reménységünk. Isten akkor is vigyáz ránk, amikor mi nem érezzük és akkor is az ő akarata teljesül, amikor látszólag minden az ellenkezőjéről tanúskodik. Bízzunk Istenben mindenkor! Ámen.
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti