“Azt mondja az Úr: Vigyázzatok lelketekre…!” (Jer 17,21a)
Csodálatos dolog az, hogy olyan Istenünk van, aki törődik velünk, vigyáz ránk, szerető szeme figyel, gondoskodik rólunk.
Vigyázz magadra! – engedte el sok szülő ma iskolába ezekkel a szavakkal gyermekét. Ebben ott van a féltő szeretet, amire szüksége van mindenkinek. Ugyanakkor nemcsak aggódás és gondoskodás van e szavakban, hanem bizalom, hogy képes a gyermek vigyázni magára.
Pár évvel ezelőtt egy ifjúsági tábor elején egy apuka hozta gyermekeit az egy hetes eseményre. Én megköszöntem azt, hogy ránk meri bízni a gyermekeit, mire az apuka határozott, de egyáltalán nem bántó választ adott: nem magukra bízom őket, hanem Rá! – és felfelé mutatott. Egy pillanatra rosszul esett, de igaza volt, elsősorban Benne kell bízni.
Ő az, aki nemcsak a testünk épségére hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a lelkünkre figyeljünk oda. Ünnep előtt úgy gondolom, ez hatványozottan igaz. Most sokan mindent megtesznek azért, hogy az ünnepi asztal tele legyen majd finomsággal, szép díszek övezzék a lakást, sőt – amit nem nagyon értek, mert ez új divat – sokak házában már fel van állítva karácsonyfa. Mindeközben a lelkünk táplálására már nem nagyon van idő és lelkünk korgása jó, ha eljut figyelmeztetésképpen fülünkig.
Vigyázz! – érthető adventi felszólítás ez. S ha lelked a felnyitott akna felé sétál, jó ha még ma meghallod az aggódó figyelmeztetést! Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka