“Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” (Fil 1,3-11)
Gyülekezeteinkről különböző módon szoktunk beszélni, véleményt alkotni: Elsősorban létszáma, anyagi helyzete, majd a templomi látogatottság vagy a hagyományai, mint témák váltják egymást. Azonban szoktunk-e imádkozni a gyülekezetekért? Hálát adunk-e Istennek létezésükért? Pál apotol e levél megírását a börtönből intézi egy szorongattatott helyzetben lévő gyülekezet tagjaihoz, amelynek léte abban a nehéz és kegyetlen világban egy csoda, ezért szüntelenül oka van az apostolnak a hálaadásra. Hálaadásra nem csak azért van oka Pálnak, mert a gyülekezet tagjai hisznek, hanem e hitből fakadóan a gyülekezeti tagok szolgálják Istent, szolgálnak a közösségben, és az evangélium ügyében mindent elvégeznek. A gyülekezet megalakulását és a hitetlenek megtérését követően a gyülekezeti élet kialakulása, annak megszervezése nem lehetett egyszerű dolog. Zavarok, veszedelmek akadályozhatták a gyülekezetet. Nagyon könnyű lelkesen beállni az Úr szolgálatába és azután kilépni belőle. Látunk számtalan példát egy-egy gyülekezeti tag vagy presbiter életéből, hogy egyszer a semmiből megjelennek, éveken át ott vannak minden eseményen, majd felszívódnak. Ezért nagy kegyelem, ha az evangélium ügyének a szolgálata töretlen marad. Akik gyülekezetben élünk és szolgálunk, maradjunk minden körülmények között Istennek szolgái, és imádkozzunk közösségeink megmaradásáért! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek