„Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.” (Máté 20,26)
Olvasandó: Máté 20,20-28
A versengés mindennapi életünk részévé vált. Ki lesz az első? Kié lesz a hatalom? Az erős úgy gondolja, hogyha érvényre juttatja akaratát, akkor mindent megtehet, így szabad lesz. A tanítványok közül ketten, a Zebedeus fiak kihallják Jézus beszédéből, hogy Ő bevonul Jeruzsálembe, de a folytatásról, már nem akarnak tudomást venni. Jézus bejelenti szenvedéseit, hogy rettenetes kínok között meg fog halni, ők pedig valami nagy szívességet kérnek tőle maguknak. A Jeruzsálembe menetel a megvalósulni látszó földi Messiás-ország reménységével tölti el tanítványokat. Jakab és János anyja most elérkezettnek látja az időt, hogy fiai számára a legjobb helyet kérje az új országban. Úgy tesznek mintha nem akarnák meghallani Jézus szenvedéseire vonatkozó szavait, mert ilyesmi nem történhet meg vele. Szelektív a hallásunk, sokszor csak azt halljuk meg, amit akarunk. Kizárjuk, ami kellemetlen számunkra.
Egy történet szerint az egyik gyülekezet kedves idős takarítónője nagyot hallott. Amikor arra kérték, hogy a szőnyeget jobban kiporszívózza, figyelmen kívül hagyta a kérést arra, hivatkozva, hogy nem hallotta. A legtöbbször azonban mikor összesúgtak a presbiterek, hogy csomagosztás lesz, abban a pillanatban ott termett. Így teszünk legtöbbször mi is. Csak azt halljuk meg, amit akarunk. Lelki nagyothallásban szenvedünk, ezért nem is vesszük észre a rászorulót, aki igazán segítségre szorul.
Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért (28. vers). Ez lehet minden egymásért hozott áldozat alapja, mert Jézus megmutatta, hogyan lehetünk nagyok a szolgálat által, Isten országa rendje szerint. A szeretetszolgálat csak így nem lesz érdemszerző és értelmetlen cselekedet, mert Krisztus már életét adta váltságul érettünk. A krisztusi szeretettel teljes szolgálat így lesz kényszermentes, felszabadító tetté, a kegyelemből megnyert üdvösség áldott gyümölcse. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa