“Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” (Máté 9,13)
Emberekkel történt és történik meg, hogy későn, sokszor haláluk után ismerik el, hogy hasznos tagjai voltak a társadalomnak, még ma is post mortem osztogatnak díjakat A nemzet fiai közül többen idegen országokban kénytelenek tevékenykedni, mert itthon nem becsülik meg őket, vagy nem értik meg szándékukat és munkájukat.
Jézust árgus szemekkel figyelik, lesik mozdulatait, szavait, mai szóhasználattal élve, a kákán is bogot keresnek, sokak szemében nem kívánatos személy, mert nem szájuk íze szerint él és szól.
Ilyen körülmények között kell a megváltás munkáját elvégeznie, hogy a kereszt alatt hangozzék el egy idegen (római katona) ajkáról a hitvallás: “Ez igaz ember volt”.
A mára kijelölt igeszakaszban- a 9-17 versekben -Jézus két ízben is tanít, mert az emberi rosszindulat ezt kívánja. Lehetne butaságnak is enyhíteni az iránta megmutatkozó indulatot, de ez is tőr és lejáratás is egyben. Lévi, a vámszedő örömében, hogy Jézus a többi tanítvány mellé fogadja, nagy lakomát rendez, amelyre vámszedő-társait is meghívja, Jézus ebben a társaságban asztal közösséget vállal velük , feltételezem, hogy Máté mellett akad legalább egy “bűnös”, aki lélekben mellé szegődik. A farizeusok azonnal megszólalnak és ujjal mutogatnak felé: A magát szentnek valló a bűnösökkel cimborál. A másik helyzet fájdalmasabb: A keresztelő János tanítványai jönnek az agyafúrt kérdéssel: Miért nem böjtölnek a te tanítványaid, holott János tőlünk ezt megköveteli? Igaz, hogy nekik másképpen válaszol-az új posztó és az új tömlő képeit használja- de rájuk is érvényes az, hogy ő nem ítéletet cselekedni jött, hanem kegyeletet, megbocsátást, irgalmasságot, szeretetet, békét. A Jézus nélküli élet kimarad azokból az áldásokból, amelyekben részesülnek a benne bízók.
Uram, én tudom ki vagy,
de egy nagy kérdés éget:
Ki leszek majd,
ha nem leszek
veled együtt fenn az égben?
Ámen.
Fodor Lajos