„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30)
“…az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.“ írja Madách Imre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Jézus által hozott képet használjuk… Igát kell húzni…
Az autonóm ember persze nem szeretne elállatiasodni, derogál neki, hogy munkára kényszerítik… hát nem vagyunk mi barmok… szoktam hallani, s ha már versek és idézetek, hadd idézzek egy szakaszt François Villon Haláltánc balladájából melyet Faludi György magyarított lassan már 100 éve.
A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
“Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!”
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
– A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
No, ha húzni kell, mert húzni kell, és ha másként nem lehet, mert mindenképp igát kell cipelni, legalább könnyű igát húzzunk, javaslom, hogy bele ne szakadjunk. Erről beszél Jézus is, akitől Villon is reméli az irgalmat.
Azt mondja Isten Fia, a testé lett IGE: Bele fáradtatok, meg vagytok terhelve, tegyétek le a terhetek lábaimhoz s vegyétek magatokra az én könnyű és motorizált, szép és gyönyörű igámat. Ha ez van rajtatok más már nem fér el, ez megtölti nem csak a vállatok, a nyakatok, de megtelik tőle a kezetek és a szívetek is. Megtelik az üres, vásott életetek s a szátok is, ami most panasszal van teli esetenként, áldással telik meg, imával, dicsőítéssel. Ezt mondja Jézus: hozzám gyertek! Ezt mondja: tőlem vegyetek! S azt mondja: ÉN, – az az Ő, ő a Megváltó: – szelíd és alázatos szívű vagyok.
Nem rabszolga hajcsár, csak egyszer dühödött be, csak egyszer font kötélből ostort s nem azért, hogy nagyobb tempóra ösztönözze az ő igáját hordókat, hanem hogy megtisztítsa a templomot. Nem azért volt mérges, mert az övéi nem tudták az ötéves terv programját elérni, vagy mert a napi norma megbocsájtásban, szeretetben kívánni valót hagyott maga után, hanem mert az Atya házát megfertőzték, pedig az a gyógyulás helye, a feltöltődés helye. Nem akkor leszel csúcs, ha te leszel alázatos szívű és szelíd, hanem ha tudod Jézus ilyen… nem ítélni jött, hanem megváltani, meghalni helyetted, beleszakadni a terheidbe, beállni a te bírhatatlan igádba. Cipeli terhed, helyetted, s közben téged a tenyerén hordoz… Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod