„És odamentek hozzá a farizeusok és a szadduceusok, és azzal a kéréssel kísértették őt, hogy mutasson nekik mennyei jelt.” (Mt 16, 1)
A jelkívánók jellegzetessége a jellemtelenség. Jézus ezt észreveszi, és nem hajlik a szenzációhajhászók irányába. A hívő élet nem produkció, és nem is annak hajhászása. Erre is tanit itt Jézus.
A provokációra nem vagyunk kötelesek mi sem válaszolni, nem süllyedhetünk erre a szintre. Egyszerűen csak élni kell és ez maga a jel. A legjobb jel a jelenlét.
Vannak élethelyzetek, amikor mi is várnánk a nagy csodát Jézustól: gyere segíts, ha te vagy Isten fia! Most mutasd meg! Nagy kegyelem, ha meg tudjuk tapasztalni, hogy Ő ott van velünk a legnagyobb szükségben is. Jelenléte átformál, jelenléte megnyugtat és békét ad.
Lehet, hogy mi keresztyének sem tudunk nagy csodát tenni, de sokat számit ha ott tudunk lenni. Valamikor nem kell okosakat mondani. Elég, ha ott vagyunk, meghallgatunk, átérzünk. A mi jelünk a jelenlét. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka