„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,18-19)
Temettem már eleget, bár sokan azt mondják a sírásók temetnek, nem a temetésen szolgáló lelkész, én mégis azt mondom én temetek, meg a temetésen résztvevő rokonok, barátok, ismerősök, a sírásók meg a hantolást végzik…
Vissza hát az elejére s kicsit másképp fogalmazok…, elég sok koporsó mellett álltam már meg az elmúlt húszon valahány esztendőben, virrasztói és temetési szolgálatok alkalmából, s néha láttam olyan tragédiákat is mikor nem csak férjek, vagy feleségek haltak meg de édesanyák és édesapák is és maradtak hátra félárvák, vagy árvák, apró gyermekek.
Könnyebb persze, ha ért kalász hull a földre, ha olyan valakit adunk át a földnek, aki öregen betelve az élettel lép ki a földi világból, de nem mindig adatik ez meg. Jézus azt ígéri veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ezt azután ígéri a Megváltó miután feltámadott, s ezt az ígéretet jó nekünk ízlelgetni és belekapaszkodni a nyomorúságos időben. Mi bátrak és erősek lehetünk, hisz tudjuk Jézus értünk a halált is legyőzte, de ne feledjük el milyen rossz lehetet a tanítványoknak vagy Jézus szeretteinek rokonainak látva a kereszten Őt. Látva halálát temetését. Mielőtt megfeszítették volna ő háromszor beszélt közelgő szenvedéseiről s hogy meg kell halnia. De beszélt arról is, hogy küld magahelyett Vígasztalót, hogy elküldi Szentlelket hogy ne féltsül őt a haláltól, vagy most hogy tudjuk Atyja jobbján ül ne érezzük hiányát. Jó tudni, mindenkit elveszíthetünk de nem leszünk árvák mert Atyánk él. A Fiú is él s vissza fog jönni hamar, ő az út az igazság és az élet…
Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod